Böszörményi Zoltán első regénye kifejezetten olvasmányos könyv. A Vanda örök című írás naplószerűen követi nyomon egy fiatalember történetét, pontosabban annyit belőle, amennyit szükségesnek ítél a szerző ahhoz, hogy – és itt jön a csavar. Megértetésről, bemutatásról beszélni didaktikai célú írásra utalna. Na de ki mondta, hogy nem ilyennel van dolgunk?
Munkáról, kötelességről és a szűk világból való menekülésként alkalmazottszexualitásról beszélnek a könyv lapjai. Férfiasan. És bizonyára okosan is, bár bevallom, a rövidke és roppant tömör filozófiai eszmefuttatások nem tartoztak a kedvenc részeim közé.
Az írói eszközökkel fölöttébb megfontoltan élő Böszörményi kevés szóval isképes nagyon sokat mondani. Nem kenyere a szószátyárság, ami, prózáról és nem versről lévén szó, talán ellentmondásosnak tűnhet. Mégis elmond, jelez, megjelenít helyzeteket és jellemeket, mindent, ami témáját kibontakozni segíti. A regény kiválóan alkalmas arra, hogy egyvégtében elolvassák, filmszerűen bontakoznak ki az alakok, a második, harmadik fellépésükkor már személyes ismerőseinknek érezzük őket. Talán túl közelieknek.
A Vanda örök című regény olvasói ne reménykedjenek abban, hogy érintetlenülmegússzák a dolgot. A történet igenis meg fogja érinteni őket. Az is lehet, hogy fájni fog – de megéri.
Megjelent az Erdélyi Naplóban
(kinde)