Szemelvények
A gondolatot, / mint ajándékdobozt, / ha kibontod, / mennyi mindent / találsz benne, / ami mind-mind fontos.
Szöveget másol íróasztalomra a napfény. / Naponta, tudatosan, / hátha egyszer végképp megfejtem szavait. / Halandónak Isten nem írt soha ily meghatóan.
Legújabb verseskötetében, az Őszi verslábnyomokban*, Sohár Pál – aki 1957 óta él az Egyesült Államokban, New York egyik külvárosában –, meghökkentő költői képekkel és metaforákkal lepi meg magyar olvasóit. Ez az első versgyűjteménye, melynek darabjait magyarul írta. Hazajáró versek – Homing Poems címmel az Irodalmi Jelen Könyvek kiadásában már megjelent egy kétnyelvű kötete, de azokat a verseket Kányádi Sándor, Oláh János és Balla Katalin fordította magyarra. A mostani kiadvány végén van egy bővebb ismertető a szerző életéről és irodalmi munkásságáról, így csak pályája legfontosabb állomásait említem.
Most, hogy az Aradi Kölcsey Egyesület 2022. évi díját Bege Magdolnának ítélte, határtalan öröm kerít hatalmába, hiszen a magyar szellemi élet egyik kiváló személyiségét tüntette ki, és tisztelte meg ezzel. A kuratórium bölcs döntése folytatása annak a tradíciónak, amely az aradi kimagasló értékek megbecsülését és hozsannáját tűzte ki egyik fontos céljául.
Másnap, mint ki mély álomból ébred, / a sors, az élet viszontagságaitól megcsömörölve / Ádám öngyilkosságra készül, de Éva mellészegődik, / elmondja, gyermeket vár. Derűs mosollyal írja / le a költő művének utolsó mondatát: / Ember küzdj, és bízva bízzál. Pennájával áthúzza / a Lucifer szót, helyébe Az ember tragédiája, / föléje Madách Imre, a poéta neve kerül.
Én csak fekszem kiterítve a kétes tisztaságú / ágyon, s hagyom, hogy halottkémkedjen / ez az ismeretlen, de mindenképpen joviális úriember.
az illúziótlan világban / észre sem veszi az ember / ha illúziói / cserepekben hevernek körülötte
Egymást követő éjjelen / a segesvári csatáról álmodom, / a fehéregyházi szabdalt völgyekről, / sűrű erdőiről, a héjjasfalvi poros útról, / ahol az akkori szemtanúk utoljára látni véltek.
Boldog, sikerekben és sok örömben gazdag új évet kívánok minden kedves olvasómnak az alábbi versemmel!
Ingyenesen letölthető könyvek
Legfrissebb
Események
Szemelvények, Vers
Események
Események
Interjúk
Szemelvények, Vers
Olvasóim írták
Nagyszerű regény!
Legutóbb, mikor a Vaskaputól és Krassó-Szörényből jöttünk visszafelé októberben, a Jelen Házban kaptam meg Zoltán legújabb könyvét, a Míg gondolom, hogy létezemet.
Nagy érdeklődéssel olvastam végig, szó szerint végig, nemigen lehetett letenni.
Ezúttal is köszönöm Zoltánnak, illetve a Jelen Kiadónak, hogy ez a könyv megszületett. Mintha nyomtatott online történetet olvastam volna. Nagyszerű regény!
Barátsággal,
Gábor
Az El nem küldött levél Petőfi Sándornak című vershez
Kati Miklós
Nagyon szép vers, méltó kedvenc költőnkhöz, aki rövid/ ismert élete alatt annyi gyönyörű szerelmes és hazafias verset írt. Csak remélni lehet, hogy a csatatéren és nem idegen földön “ágyban, párnák közt” halt meg. Verseiben viszont örökké élni fog.
Az El nem küldött levél Petőfi Sándornak című vershez
Regina Galambos
Megható levél, méltó a nagy költő életéhez! Csak azt hiszem,már tudjuk bizonyosan nem került a távoli orosz bányába! Úgy halt meg,ahogy a szíve vágya volt,a csata fegyverei hangos forgatagában. Emléke mindörökké legyen áldott a magyarok között!🙏
A Lobbanás című vershez
Edit Siposné Tóth
A verset a természeti kép, vagy az ízzó vágy ihlette? Mindkettő csodás! Köszönöm.
A Lobbanás című versről
Katalin Rácz
Nagyon gyönyörű szép látvány és csodálatos gondolatok ! Köszönöm szépen!
A Regálról
Egy jó regény kimeríthetetlen értelmezési/olvasati lehetőséget kínál. A Regál ilyen regény. Lázár Kinga idézetei közül egy különösen elgondolkodtató. »Vajon én hogyan viselkednék a helyükben?« A kérdést Tamás, a főszereplő teszi fel. Igen, érdemes ilyen szempontból is közelíteni a szereplők bemutatásához, s önmagunknak is feltenni a kérdést: Vajon én hogyan viselkednék a helyükben?
A semmi bőre
Nagyon szépen, találóan, meglepően vagy éppen megtorpantóan bánik a szerző a szavakkal, a magyar nyelvvel és a kulturális, irodalmi műveltségünkkel – egyszerre. (Moly.hu)