Amit el kell mondani
Pongrácz Mária 75. születésnapjára*
A Hargita tetejéről épp belátni a Gozsdu-udvarba.
Egyik szögletében méla, álmodozó fény hever.
A képzelet külsőségei,
lármátlan jelei is lehetnek életterek.
Hamvazásai a véletlen sorozatának,
a soha véget nem érő készülődésnek,
a pernyébe csomagolt tájnak,
a rejtőzködés imaginárius
ködébe öltözött, légies völgyek sóhajának.
Teremtsen ott csöndet, aki akar,
s van kedve visszanézni a talmiságra.
Ide bármi, csak a múlt ne költözzön vissza!
Ne ismétlődjék a történet,
az egykori francia udvarok főúri, polgári sokasága,
ne láncolja a remetéket
a fennkölt, tudatalatti sziklához.
Prométheuszt nem büntetni, ajnározni kell!
A szenvedés sem végérvényes állapot.
(Talán hangulatfüggő.
Is.)
Szünet van mindenben, az örvénylő anyagban,
a hitben, a keresztre feszített lelkesedésben,
a bronzkori falat festők lendületében.
Alkati tulajdonsága a mindenségnek,
hogy utánozni szándékszik önmagát,
a génjeiben van, miként az akarat
a feltörekvő akaratban.
Látomásokat szögez látomásokra,
feldúlja a lelkiismeret kazlait,
friss ágyat vet az arra tévedőnek.
(A fájdalomnak is épp oly puha,
meleg fészket kell rakni, mint a szeretetnek.)
A gomolygó felhők állagából
lassan kibontakozik mindaz,
amit feltétlenül el kell mondani,
meg kell jeleníteni az örökké fénylő,
mindenkori utókornak.
*Ezzel a verssel köszöntjük Pongrácz Mária írót, szerkesztőt. Szeretett kollégánknak hetvenötödik születésnapja alkalmából sok egészséget, örömet, boldogságot kívánunk. Lepjen meg bennünket újabb remek novellákkal, s regénnyel is, ha terveiben van!
Megjelent: Irodalmi Jelen, 2016. december 25.
Ingyenesen letölthető könyvek
Legfrissebb
Szemelvények, Vers
Szemelvények, Próza
Szemelvények, Vers
Hangos könyvtár
Szemelvények, Vers
Recenziók
Kötetek
Hangos könyvtár
Olvasóim írták
Nagyszerű regény!
Legutóbb, mikor a Vaskaputól és Krassó-Szörényből jöttünk visszafelé októberben, a Jelen Házban kaptam meg Zoltán legújabb könyvét, a Míg gondolom, hogy létezemet.
Nagy érdeklődéssel olvastam végig, szó szerint végig, nemigen lehetett letenni.
Ezúttal is köszönöm Zoltánnak, illetve a Jelen Kiadónak, hogy ez a könyv megszületett. Mintha nyomtatott online történetet olvastam volna. Nagyszerű regény!
Barátsággal,
Gábor
Az El nem küldött levél Petőfi Sándornak című vershez
Kati Miklós
Nagyon szép vers, méltó kedvenc költőnkhöz, aki rövid/ ismert élete alatt annyi gyönyörű szerelmes és hazafias verset írt. Csak remélni lehet, hogy a csatatéren és nem idegen földön “ágyban, párnák közt” halt meg. Verseiben viszont örökké élni fog.
Az El nem küldött levél Petőfi Sándornak című vershez
Regina Galambos
Megható levél, méltó a nagy költő életéhez! Csak azt hiszem,már tudjuk bizonyosan nem került a távoli orosz bányába! Úgy halt meg,ahogy a szíve vágya volt,a csata fegyverei hangos forgatagában. Emléke mindörökké legyen áldott a magyarok között!🙏
A Lobbanás című vershez
Edit Siposné Tóth
A verset a természeti kép, vagy az ízzó vágy ihlette? Mindkettő csodás! Köszönöm.
A Lobbanás című versről
Katalin Rácz
Nagyon gyönyörű szép látvány és csodálatos gondolatok ! Köszönöm szépen!
A Regálról
Egy jó regény kimeríthetetlen értelmezési/olvasati lehetőséget kínál. A Regál ilyen regény. Lázár Kinga idézetei közül egy különösen elgondolkodtató. »Vajon én hogyan viselkednék a helyükben?« A kérdést Tamás, a főszereplő teszi fel. Igen, érdemes ilyen szempontból is közelíteni a szereplők bemutatásához, s önmagunknak is feltenni a kérdést: Vajon én hogyan viselkednék a helyükben?
A semmi bőre
Nagyon szépen, találóan, meglepően vagy éppen megtorpantóan bánik a szerző a szavakkal, a magyar nyelvvel és a kulturális, irodalmi műveltségünkkel – egyszerre. (Moly.hu)