Európa jelentkezik,
több nyelven szólal meg a lényeg,
XVI. Lajos kuglizni jár,
Mozart zenélni tanul,
Napóleon pár napja szótlan,
folyik a per Josef K ügyében,
Joyce a tükörben nézegeti magát,
befejezetlen mondatokat számol Déry,
s míg nagy a rend,
Nyugaton a helyzet változatlan,
még nincsenek Európában
a legújabb atomfegyverek.
Nyugtalan árnyak terelnek
maguk előtt
borízű csendet,
a folyó mentén kutyaszelek csavarognak,
a víztükörre merészkednek,
felszöknek az ernyedt vitorlákra,
feljajdulnak, csattognak a vásznak,
félhomály ül a tájra,
beesteledik ebben a században is.
dédapáink
keletről nyugatra
és nyugatról keletre
két világháborút
átaludva
netán átverekedve?
dédapáink
időapostolok
a kedves nénikék mellett
lila akácok
valami románc az egykedvűségért
segély
plusz kiáltás
a harmadik emeleti dobozból
a bölcs szózat mely akár a századokig
is felér
azokhoz
akik nem így gondolták
mégis így lett
azokhoz
akik pont így gondolták
s másként élik mégis
azt
ami már úgyis mindegy
hív a Hargita
oda vágyom
csendes tüzeit élesztgetem
éppen
mulatok
a szívekbe nézek:
jéghegyek
ha kiolvastam a sok szívet
kiülök a zetelaki járdára
arra mennek
rám köszönnek őseim
a boldog honatyák
szavaikat elültetem
hogy idebenn
és odakinn is lássák
A fotón édesanyám és nagymamám látható.
Megjelent: Irodalmi Jelen, 2022. január 26.