A szélkürt összetrombitálja
nagy csordába az évszakokat
még egy villanás
és a színpad-éjben
megjelenik az ember
helyére tolja az eget
elrendezi a csillagokat
kirázza a csendet
leengedi a függönyt
nyugalmát
Hazám életem voltál életem vagy
halálom leszel
kopár mezők
magányos fűszálait
belengi az érzelem-idő
szerte szaggatott rögöt örököltem
felettem sziszegő felleget
senki sem tudja senki sem fújja
árválkodik az égalján a kikelet
láttalak és te is láttál
összeszűkült a szívemben
minden egyes dobbanás
elfolyik lassan vérem
elvirágzik lelkem tavasza
de te ott vagy
virrasztasz felettem
mint hold és nap az égen
Megjelent: Irodalmi Jelen, 2023. október 6.