KÉTEZEREGY

Felette voltam már minden tervnek,
Vörösre csíptek az idő-tetvek.
Fordult a század, hiába álltam
Vigyázzban a lenge tér markában.

És ruhámon árva ételfoltok,
Elrontottam az én legjobb boltom.
Hazugságba merült el a minden,
láttam, mégsem hittem, hogy a vége

végre mindegy: a nagy úton tél  vacog.
Jöjj hozzám, Kisbacon, most segíts!
Törött máz az arcomon: hegeim.
Felvágott ereimből méz csurog.

 


Megjelent: Irodalmi Jelen, 2012. április 1.