Második el nem küldött levél Szőcs Gézának

Ne nyugtalankodj, lábujjhegyen jár a fény.
Ezerkilencszázkilencvenkettőben senki sem hitte,
hogy A vendégszerető avagy Szinbád Marienbadban
lesz az utolsó versköteted,
az igazi utolsóhoz kellett még laza huszonnyolc év utazás,
vergődés, rulettezés, amikor a lélegeztetőgép mögül
egy ismeretlen ismerős halkan a füledbe súgta:
„Rien ne va plus.”

Ne nyugtalankodj, lábujjhegyen jár a fény.

Csak ne lennének azok a fojtogató sasok,
és Hitchcock fekete madarai.
Kora délután van a versben,
messze még az éj – mondanád –,
éjszaka jönnek általában,
rámtörnek, mint a tüdővérzés,
mely olykor-olykor fölragyog
a hűtőszekrény ajtajában.

A hűtőszekrényben a tej java,
mellette egy-két verskézirat,
érzelmes történetek levonata,
vagy az a rég felejtett átirat,
és egy elkallódott emlék
az Elvesztett Emlékek Hivatalából.
Két hónappal azelőtt szerezted vissza,
úgy döntöttél, ha eddig senki sem kereste,
nem tartott rá igényt,
és fillérekért kiváltható,
a jégszekrény hűvösében elfér,
jól érzi majd magát.
Forró nyári éjszakákon
néha előveszed,
türelmes figyelemmel vizsgálgatod,
nézegeted, megpróbálod beilleszteni
a csillagok között felbukkanó emléksorba.
Nem leszel ideges, nem neheztelsz rá,
ha kirí a többiek közül, az illata is idegen
– titkos illatverem –,
íze különös, fel sem ismered benne a fájó múltat,
sem a időtékozló jelent.

Jelen, jelentés, árgus szemek,
kankalinban rejtőzködő szerelem,
érzelmes morzejelek.

Ne nyugtalankodj, lábujjhegyen jár a fény.
A vasárnapra megbeszélt találkozóra –
az lett volna az utolsó –
mert mindig van egy nem tudatosult első,
és egy be nem teljesedett utolsó –
nem jöttél el,
a ház melletti téren árvalányhaj aranylott,
hollókabátot öltött a délelőtt,
a kertben télies türelemmel az ősz neszezett,
s te délben – szokásod ellenére –
visszafeküdtél egy bágyadt szendergésre.

Aztán eljön a másnap
ideje eljön a vetésnek
majd el az aratásnak
ám a termés a másé
a búcsú órája is eljön
de előbb az odaadásé
képkeretbe foglalt elmúlásé

Ne nyugtalankodj, lábujjhegyen jár a fény.

Az elmúlás élmény,
a mindenség nagykabátja.

Aztán jött még három eszméletlen vasárnap.