Szürke nyári ég

Hozzád igyekszem, vállat vonva, fenn

a szürke ég oldja bennem énekét.

(Mit ígér, ki naponta jajongva kel,

s ajtót nyit az éjre, mintha értenék.)

 

Kedvelt szavaimban magamban viszlek,

tervezek veled nyarat, új ölelést,

selymek ragyognak, a fény is felszisszen,

ha szomjas ajkam lángoló ölbe ért.

 

Esik. Lábadozik a szomorúság,

a félelem törékeny ágára ül,

szívemben elhervad a szó, ború szánt,

miért maradtam ily árván, egyedül?

       

        Míg igyekszem, szavak futnak énelém,

        szürke ég oldja bennem énekét.

 


Megjelent: Irodalmi Jelen, 2016. július 7.