Üres vonatok

ÜRES VONATOK

Nélküled mennek,
nélküled érkeznek a reggelek.
Üres vonatok.
A fényben vergődő ég alján
néha felvillan még a kedved,
a néma tükörben emlékfonatok.
Mondatok ködlenek át
régvolt tájak meredekén,
a semmibe néznek,
fáradtak már.
Az akácfák újra megszállták a folyópartot,
az őszi viharban csak néhány sebesült,
nesztelen ápolják szelíd szelek.
Az éjjel nem fúrták a falat
a szomszédok,
s az elhagyott szobában üres az ágy,
a szeretkezések kelyhe nyitva áll,
hűvös a festett fapárna,
régről maradt álom zizeg rajta,
az öröm visszalopakodna,
de nincs ki átvigye a túlsó partra.

 

 


Megjelent: Irodalmi Jelen, 2013. január 14.