SZŐCS GÉZA-APOKRIF

SZŐCS GÉZA-APOKRIF

De a fények fürge lények, / tudják, ki mire vár, / szamócaízű hajnalvár.
Varga Melinda: „A lélek hasonlít a zsugorodó csillag befelé hajló fénykupolájához”

Varga Melinda: „A lélek hasonlít a zsugorodó csillag befelé hajló fénykupolájához”

Ínyenc és finnyás prózaolvasó vagyok, ha kortárs irodalmi művet veszek a kezembe. Az elmúlt években inkább klasszikus regényeket olvastam újra, és Borges novelláit. Bevallom – bár tudom, hogy egy szerkesztőnek és költőnek ilyet nem illő mondani –, a kortárs regények és rövidprózák zöme egyszerűen nem tud lekötni, mondjuk ki kereken: untat.
Bene Zoltán: A világegyetem megragadása Böszörményi Zoltán regényében

Bene Zoltán: A világegyetem megragadása Böszörményi Zoltán regényében

Böszörményi Zoltán Darabokra tépve című új regényét nehéz lenne besorolni valamely skatulyába, ugyanakkor éppen ez az egyik erőssége, utóvégre a modernitásban nincsenek és nem is lehetnek tiszta műfajok, alműfajok, márpedig ez a regény a modernitás regénye (is).
Piroska Katalin: Egy enciklopédikus regény

Piroska Katalin: Egy enciklopédikus regény

Egy szín „hangulata” egyénenként más és más lehet, nekem a lila – talán a hajdani diákkori szóhasználatunk alapján vagy a közismert Tóth Árpád-verssor „lila dalra kelt egy nyakkendő” hatására – a valami különleges, a megszokottól nagyon eltérő képzetét kelti. És ilyennek látom a könyvet is.