KÉPZELETEM FŰSZÁLAIN

KÉPZELETEM FŰSZÁLAIN

A szív kapujában
gyöngyöző hajnal remeg,
a tárnákból
vérfolyó iramlik át az úttalan tájon,
sodrása lüktet,
sós illatú vágyban feldereng,
az éber fákba költözik sóhaja,
merészen és fájón.
A reggel hangulata a fény kádjába lép,
fellángol,
kimossa az éj köldökéből a mohalepte álmot.
Combod lakkozott hajlatában
izzadságcsepp csillan,
kéken fuldokol benne tekintetem.
Képzeletem fűszálain
harmat-higany surran,
letérdelek,
apró, remegő testét tenyerembe veszem,
várom:
elgurul vagy megsebez.

 


Megjelent: Irodalmi Jelen, 2018. augusztus 26.