Majorana SZ. G. hatvanadik születésnapjára gondol

               A költő játékot űz,
               Mind komolyabban játszik,
               Míg nem fáj a játszi tűz,
               Nem fáj, de fájni látszik.
               (Fernando Pessoa: Élveboncolás, Mohácsi Árpád fordítása)

ki az a dús hajú fiatalember
kire vár a kolozsvári néma utcasarkon
vásárhelyi lehet
talán onnan ismerem
a Fellegváron találkoztunk
a hetvenes években?
az ugrótorony környékén rúgtuk a labdát
(vagy egymás verslábait)
s a nagy Marinetti-autóról álmodoztunk
a zsenge gyepen
Filippo Tommaso acél-faj szilaj istenéről
amint ujjong a nagyvilág fehérlő ujjain
akár egy őrült szörny rohan
s túlszárnyal minden fantáziát

ki az utcasarkon álldogál
a benső végtelen végein
a szélre vigyáz
körötte felszeletelt világ
ráhangolja a jelent a múltra
a többi napfény
máz
későn veszi észre
csak a lélek szunnyad
a papírlap szélein
semmi-vár

az élet kelengye
az inggallér lenge

és ott áll a kolozsvári utcasarkon
a dús hajú fiatalember
zsebében maci szunnyad
valakit visszavár
egy simogatásra kezét kinyújtja
de mindhiába
a Teddy Bear zokogva áll
Évike sírjára lát

       ó az élet
       Párizs
       haldokló parafrázis

(ide egy lírai dallamot fontolok)

ráhangolni a jelent a múltra
a tér vize kiszalad az útra

   látod azt a tintával
   író fiatalembert
   utcasarkon áll mereng
   sorsnak könyvét írja
   mennyországot teremt

(pillanatnyi szünet)

bocsáss meg hogy a korinthoszi csatában
nem ismertelek fel
fanyar öröm sugárzott arcodról
s a harc hevében egyszer felcsillant mosolyod
de nem tudtam mit kezdeni vele
állt a bál

               ó talibán talibán*
               milyen sovány a libám
               hoztam neked jégkövet
               égi jel és fény követ
               kupacban holmi áll
               még nem megyek
               valaki vár

most én időzöm azon a kolozsvári utcasarkon
várom hogy felbukkanj a macskaköves járdán
arra gondolok neked sem lehet könnyű
még akkor sem ha az álmod magasröptű

(ide Beethoven Cisz-moll vonósnégyesét képzelem)

ráhangolni a jelent a múltra
a tér vize kiszalad az útra

mára ennyi volt a vágy

* magyarul tálib

Megjelent: Irodalmi Jelen, 2013. augusztus 20.