MÁRAI ÉBRESZTÉSE

Látod, a láncok, a hidak, a krúdys barátok,
az élet mindenütt aggályos kalandor.
Hitted: hited maradandó.
A múlt héten újrafestették
a kassai szülőházban a szobákat.
Kérdezte a festő,
mi a kedvenc színe, mester,
intettél, mintha mindegy lenne,
színezzék ki élettel.
Valér, az író –, emlékszel a regényre,
az elfeledett fiókra, a hatlövetű pisztolyra,
egy töltény hiányzott a tárból,
a második már kollégád életét ontotta –,
benne volt a rendőrségi jelentésben;
a valóság éber fele keveredett az álommal,
a sejtelem váltotta magát ténnyé,
varázskeverékké,
midőn szoroz és összead az ihlet,
kivonhatja-e az ember magát magából?
Ez a végzet?
Azt mondtad, mágia az írás, magasztos alázat,
elszabadult, vad folyók hömpölygése,
sodrásában  az élet színes törmeléke,
cipeli  magában a káprázatos mindent,
mit sem törődve kórral, ragállyal;
az idő  üszkös uszályról integet,
ha kitartóan rajta a tekinteted,
még visszanéz rád, mint örvény,
ha sokáig ott felejted szemed,
magával ránt egy ismeretlen test
kietlen tájaira, ahol semmi sem fáj,
senki sem bánt;
az éj fodros árkádjai
alól csak az álmos világ tekint le rád.

Ne aludj nyugodtan!
Sebesebb, őrültebb lett e föld,
mióta vak fájdalmak űztek tova.
Minden utcasarkon éles pengék villognak,
s bár úgy tűnik,
béke van,
a fák bőre alatt is gyöngyözik a félelem.
A jövő vacogó foggal,
hóbuckák között didereg,
a szkepszis állványzatáról színpadi
az eleven valóság vergődése.
Aki az érvek hálójából szabadulni igyekszik
irgalmat sugároz,
foghíjas térképet rajzol
a tudat merevlemezére.

A hajótörött érzelmek kúszása
a remény fövenyén új attrakció
a San Diegó-i szörfözők mindennapjaiban.
Akik mindenüket feláldoznák
egy órányi semmittevésért,
ott sereglenek
a lehetőségek homokhullámain.
Az erezett ég alján
sötét fényeket rajzol köréjük
a kilátástalanság,
és árnyak osonnak kitárt karjaik fölött,
megízlelik a láthatárt.

Ébredj újra!
Vértezd fel magad a szóval;
az írás zabolátlan, vad folyójára figyelj!
Légy utazó,
óceán kóbora,
életed csak élettel tudod életre kelteni újra.

Megjelent: Irodalmi Jelen, 2013. január 17.