Nagy Zsófia: Az író árnyal, az olvasó kukkol

Te jó ég, hat és félszáz oldal! Mi tagadás, ez volt az első gondolat, ami belém villant, amikor kezembe vettem Böszörményi Zoltán új könyvét, Az éj puha testé-t. Tartottam tőle, miként fogom átrágni magam a vaskos köteten. De a terjedelem csak addig riasztó, míg neki nem fogunk az olvasásnak. Ha jó a kötet, már azért aggódhatunk, hogy hamar véget ér. Akkor úgy kell haladni, ahogy a kisgyerek Túró Rudit eszik: csigalassúsággal, hogy tovább tartson az élvezet.
Az éj puha teste (részlet)

Az éj puha teste (részlet)

„Hogyhogy eddig nem figyeltem fel rá?” – korholta magát, s lehajolt a barna fedelű könyvecskéért. Szórakozottan nyitotta ki. Nina kézírását első pillantásra felismerte. Elhomályosodott előtte a szoba.

A Nap-kelte vendége voltam – Az éj puha teste

Nem ugyanaz a Vanda, de a szimbólum maga az ugyanaz.

Boldog Zoltán: Védőborító mögötti sorok

Egy kiadói propaganda olyannyira képes tönkretenni egy regény befogadását, hogy a szakmájához némi lojalitással viszonyuló recenzens pironkodva meg sem idézi az ominózus reklámfogást, de jelentőségénél fogva tudomást sem vehet róla.