Próza

Regál – részlet

Úgy teszek, mintha észre sem venném a két előreálló szuvas fogát.  Arcomhoz hajol. Érzem áporodott, fokhagymaszagú leheletét.  Szúrós tekintetét a szemembe fúrja, mint aki ki akarja égetni világát. Nem mozdulok. Tűröm, hogy szavaival korbácsoljon, a szívembe röpítse gyűlöletének nyilait. Megbénítsa akaratomat, elszívja maradék bátorságomat, a félelem lavináját zúdítsa rám. Igen, most már biztos vagyok benne, hogy ezt akarja. 

A LÉLEK HATALMA

December eleji napon érkezett a házhoz. Festőszerszámait biciklin tolta. A kormányra és a nyeregre kötözött létrára vedreket, festékes zsákokat rakott. A munkát, egy nagy szoba kifestését, még a múlt hét végén vállalta el. Idős hölgy hívta telefonon: „Haldoklik a férjem, szeretném, ha otthon ravataloznák fel, a frissen festett helyiségben” – mondta.

A TEMETÉS

− Apát nem is ismertem. Csak te mondtad, hogy szeressem, mert az apám. Aki szeret, az törődik veled, játszik, elvisz a sportpályára, vasárnap pedig futballmérkőzésre. Viktort is elviszi az apja, pedig nem is laknak együtt. Hallod, mit mondok?

A nyomozás

– És mikor tűnt el Ákos? – kérdezte a nyomozó, s újra megnyomta digitális magnójának rögzítő gombját. – Ma milyen nap van? – nyújtotta el a fejkendős, virágos ruhát viselő asszony az utolsó szót, mintha kételkedne abban, hogy a van egyáltalán létezik.
Csontok

Csontok

Az ünnepség után az igazgató irodájába invitálta három mérnökét. Mindegyikük arcáról sugárzott a derű.

Az ébenszemű

Negyvenöt év alatt életének különböző szakaszaiban felbukkant emlékezetében a lány képe. A bentlakásban ismerte meg egy hideg reggel. Futott, hogy kinyittassa a bejárati rácsos ajtót az őrrel, de sehol sem találta.

LONDONI TÖRTÉNET

Vanhout gépe reggel nyolc óra körül szállt le a londoni Heathrow-n. A Torontóból indult járat hat óra alatt tette meg az utat. A hátszél is segített, így negyven perccel korábban landoltak.

HÓESÉS

Volt valami vad, ellenszenves, képzeletzavaró az egész nap tartó hóesésben. Hideg szél kísérte a hópelyheket, messze fújta őket egymástól, lélek lélekkel ne találkozzon. Örömöt űző érzés ült a felhőkön.

Az árverés

A parókakészítő mester, öregedő, de fürge járású volt. Amikor megpillantotta az elől erősen kopaszodó férfiút, aki az üzlet nehezen csukódó ajtajával bíbelődött, oda szaladt, s elnézését kérte.

A TÉL

Három napja szinte megállás nélkül esett a hó. Az utakra vastag rétegben taposták rá az arra haladók.