Próza
A rövid történeteknek – párperceseknek – a színtere ezúttal a brazíliai őserdők peremvidéke, ihletőjük Lénárd Sándor ott született önéletrajzi műve, a Völgy a világ végén. Az alábbiakban két novella olvasható.
Úgy teszek, mintha észre sem venném a két előreálló szuvas fogát.
Arcomhoz hajol. Érzem áporodott, fokhagymaszagú leheletét.
Szúrós tekintetét a szemembe fúrja, mint aki ki akarja égetni világát.
Nem mozdulok. Tűröm, hogy szavaival korbácsoljon, a szívembe röpítse gyűlöletének nyilait. Megbénítsa akaratomat, elszívja maradék bátorságomat, a félelem lavináját zúdítsa rám. Igen, most már biztos vagyok benne, hogy ezt akarja.
December eleji napon érkezett a házhoz. Festőszerszámait biciklin tolta.
A kormányra és a nyeregre kötözött létrára vedreket, festékes zsákokat rakott. A munkát, egy nagy szoba kifestését, még a múlt hét végén vállalta el. Idős hölgy hívta telefonon: „Haldoklik a férjem, szeretném, ha otthon ravataloznák fel, a frissen festett helyiségben” – mondta.
− Apát nem is ismertem. Csak te mondtad, hogy szeressem, mert az apám. Aki szeret, az törődik veled, játszik, elvisz a sportpályára, vasárnap pedig futballmérkőzésre. Viktort is elviszi az apja, pedig nem is laknak együtt. Hallod, mit mondok?
– És mikor tűnt el Ákos? – kérdezte a nyomozó, s újra megnyomta digitális magnójának rögzítő gombját.
– Ma milyen nap van? – nyújtotta el a fejkendős, virágos ruhát viselő asszony az utolsó szót, mintha kételkedne abban, hogy a van egyáltalán létezik.
Az ünnepség után az igazgató irodájába invitálta három mérnökét. Mindegyikük arcáról sugárzott a derű.
Negyvenöt év alatt életének különböző szakaszaiban felbukkant emlékezetében a lány képe.
A bentlakásban ismerte meg egy hideg reggel. Futott, hogy kinyittassa a bejárati rácsos ajtót az őrrel, de sehol sem találta.
Vanhout gépe reggel nyolc óra körül szállt le a londoni Heathrow-n. A Torontóból indult járat hat óra alatt tette meg az utat. A hátszél is segített, így negyven perccel korábban landoltak.
Volt valami vad, ellenszenves, képzeletzavaró az egész nap tartó hóesésben.
Hideg szél kísérte a hópelyheket, messze fújta őket egymástól, lélek lélekkel ne találkozzon.
Örömöt űző érzés ült a felhőkön.
A parókakészítő mester, öregedő, de fürge járású volt. Amikor megpillantotta az elől erősen kopaszodó férfiút, aki az üzlet nehezen csukódó ajtajával bíbelődött, oda szaladt, s elnézését kérte.
Legfrissebb
Szemelvények, Próza
Szemelvények, Vers
Hangos könyvtár
Szemelvények, Vers
Recenziók
Kötetek
Hangos könyvtár
Szemelvények, Vers
Olvasóim írták
Nagyszerű regény!
Legutóbb, mikor a Vaskaputól és Krassó-Szörényből jöttünk visszafelé októberben, a Jelen Házban kaptam meg Zoltán legújabb könyvét, a Míg gondolom, hogy létezemet.
Nagy érdeklődéssel olvastam végig, szó szerint végig, nemigen lehetett letenni.
Ezúttal is köszönöm Zoltánnak, illetve a Jelen Kiadónak, hogy ez a könyv megszületett. Mintha nyomtatott online történetet olvastam volna. Nagyszerű regény!
Barátsággal,
Gábor
Az El nem küldött levél Petőfi Sándornak című vershez
Kati Miklós
Nagyon szép vers, méltó kedvenc költőnkhöz, aki rövid/ ismert élete alatt annyi gyönyörű szerelmes és hazafias verset írt. Csak remélni lehet, hogy a csatatéren és nem idegen földön “ágyban, párnák közt” halt meg. Verseiben viszont örökké élni fog.
Az El nem küldött levél Petőfi Sándornak című vershez
Regina Galambos
Megható levél, méltó a nagy költő életéhez! Csak azt hiszem,már tudjuk bizonyosan nem került a távoli orosz bányába! Úgy halt meg,ahogy a szíve vágya volt,a csata fegyverei hangos forgatagában. Emléke mindörökké legyen áldott a magyarok között!🙏
A Lobbanás című vershez
Edit Siposné Tóth
A verset a természeti kép, vagy az ízzó vágy ihlette? Mindkettő csodás! Köszönöm.
A Lobbanás című versről
Katalin Rácz
Nagyon gyönyörű szép látvány és csodálatos gondolatok ! Köszönöm szépen!
A Regálról
Egy jó regény kimeríthetetlen értelmezési/olvasati lehetőséget kínál. A Regál ilyen regény. Lázár Kinga idézetei közül egy különösen elgondolkodtató. »Vajon én hogyan viselkednék a helyükben?« A kérdést Tamás, a főszereplő teszi fel. Igen, érdemes ilyen szempontból is közelíteni a szereplők bemutatásához, s önmagunknak is feltenni a kérdést: Vajon én hogyan viselkednék a helyükben?
A semmi bőre
Nagyon szépen, találóan, meglepően vagy éppen megtorpantóan bánik a szerző a szavakkal, a magyar nyelvvel és a kulturális, irodalmi műveltségünkkel – egyszerre. (Moly.hu)