Szemelvények

A vers; A gondolat bőrén

A vers; A gondolat bőrén

A sóhaj / fekete pillangók röpte, / alkalmi bazár.
VÍZBEFÚLT CSILLAG

VÍZBEFÚLT CSILLAG

Tűz lobog szívemben, / lángnyelve átölel.
EL NEM KÜLDÖTT LEVÉL CSOÓRI SÁNDORNAK

EL NEM KÜLDÖTT LEVÉL CSOÓRI SÁNDORNAK

Ne vedd el tőlem a mai káprázatot, / mely őrzi minden szavad és tekinteted!
TE GYŐZTED LE AZ IDEI TELET

TE GYŐZTED LE AZ IDEI TELET

Végigfut a szobán a megváltó öröm, / melege áthat, / kényeztet, / betakar
Karácsony Acapulcóban

Karácsony Acapulcóban

Fény ragyog a halászok arcán, ünnepi láz, / a sarki boltból friss sütemény illata száll.
AHOL A SZERELEM NAPONTA KIKÖT

AHOL A SZERELEM NAPONTA KIKÖT

Tájakat képzelek neked, / szőke homokpartot
NE RÖPPENJ EL

NE RÖPPENJ EL

A végtelen tavában fürdetlek, / puha gondolattal
ÉLETTEL FESTETT KÖNYV

ÉLETTEL FESTETT KÖNYV

A Nobel-díjas angol író, Kauzo Ishiguro Napok romjai című regényének története jutott eszembe, amikor Mezey Katalin idén, a Magyar Napló kiadásában megjelent, Régi napok rendje* című elbeszéléskötetét olvasgattam. A rokonítás a narráció történelmi, hangulati, múltidéző, paradigmaszerű attitűdjére támaszkodik. Az elbeszélések társadalmi értelmezés-tartománya és függvényrendszere, az emberi sorsok láttatása, a filmszerű képiség az olvasót a történetek átélésére készteti, a mimézis érzetét kelti benne, azét a mimézisét, melyet Platón ugyan elmarasztalt – mondván, az meggátolja az egyént az ideák, a valóság, végül is az igazság megismerésében: „Homérosztól kezdve minden költő csupán utánzója az erény árnyképeinek, s minden egyébnek, amit a költeményeibe foglal; az igazságot azonban nem éri el egyik sem.” **  
EFFUNDAM SPIRITUM MEUM

EFFUNDAM SPIRITUM MEUM

Forr a vér, tobzódnak eretnek álmok.
AMÍG MEG NEM KÓSTOLLAK

AMÍG MEG NEM KÓSTOLLAK

míg el nem pazarolod melled kincseit / türelmetlen ajkam pitvarában,