Jámbor Gyula köszöntése
Az újságírás mennyei kenyér azoknak, akik nem akarnak a mennybe menni, de naponta keresztre feszítettnek, hogy megméretkezzenek a világgal és önmagukkal.
A tanítás magját naponta el kell vetni a világ öntudatába, hátha szárba szökik a mágikus búzaszem.
Kenyeret csak a csoda virágzik.
Pascal azt írja: „Isten nagyobb mértékben akar hatni az akaratra, mint a szellemre” – azaz védeni akar bennünket a bűnbeeséstől, melyre csak szellemünk képes. De mi történik azzal, aki naponta bűnbe kívánkozik esni, és nem érdekli, hogy netán mindennap elkárhozik a lelke?
Az újságírás napiparancs, amelyet nem az akarat, hanem a szellem diktál. Ötven éve te ennek a szellemi munkának vagy az élharcosa, kornétása.
Te mindened odaadtad azért, hogy cserébe ne kapj semmit!
Nem azért írtál, hogy mások elismerését kivívd, babérkoszorút tegyenek a fejedre, a dicsőség mámorában megfürödj.
Belső tűz égetett, szavak vihara ösztökélt, a gondolat barikádjain küzdöttél, soha nem lankadó erővel szavaiddal erős várat építettél körénk. És tetted ezt még akkor is, ha minden egyes megpróbáltatásod újabb megpróbáltatást szült.
Nem agyagtáblára vésted, amit vésned kellett, de az aradiak és nem aradiak lelkébe, tudatába, szellemébe örökre bevésted magad.
Legszívesebben, most én is azt a kérdést tenném fel neked, melyet ötven évvel ezelőtt te szegeztél mellemnek:
„Mi leszel, ha nagy leszel?”
Csillogó szemmel ma azt válaszolhatod:
„Maga a szellem és a szeretet.”
Megjelent: Nyugati Jelen, 2019. február 03.
Legfrissebb
Szemelvények, Próza
Szemelvények, Vers
Hangos könyvtár
Szemelvények, Vers
Recenziók
Kötetek
Hangos könyvtár
Szemelvények, Vers
Olvasóim írták
Nagyszerű regény!
Legutóbb, mikor a Vaskaputól és Krassó-Szörényből jöttünk visszafelé októberben, a Jelen Házban kaptam meg Zoltán legújabb könyvét, a Míg gondolom, hogy létezemet.
Nagy érdeklődéssel olvastam végig, szó szerint végig, nemigen lehetett letenni.
Ezúttal is köszönöm Zoltánnak, illetve a Jelen Kiadónak, hogy ez a könyv megszületett. Mintha nyomtatott online történetet olvastam volna. Nagyszerű regény!
Barátsággal,
Gábor
Az El nem küldött levél Petőfi Sándornak című vershez
Kati Miklós
Nagyon szép vers, méltó kedvenc költőnkhöz, aki rövid/ ismert élete alatt annyi gyönyörű szerelmes és hazafias verset írt. Csak remélni lehet, hogy a csatatéren és nem idegen földön “ágyban, párnák közt” halt meg. Verseiben viszont örökké élni fog.
Az El nem küldött levél Petőfi Sándornak című vershez
Regina Galambos
Megható levél, méltó a nagy költő életéhez! Csak azt hiszem,már tudjuk bizonyosan nem került a távoli orosz bányába! Úgy halt meg,ahogy a szíve vágya volt,a csata fegyverei hangos forgatagában. Emléke mindörökké legyen áldott a magyarok között!🙏
A Lobbanás című vershez
Edit Siposné Tóth
A verset a természeti kép, vagy az ízzó vágy ihlette? Mindkettő csodás! Köszönöm.
A Lobbanás című versről
Katalin Rácz
Nagyon gyönyörű szép látvány és csodálatos gondolatok ! Köszönöm szépen!
A Regálról
Egy jó regény kimeríthetetlen értelmezési/olvasati lehetőséget kínál. A Regál ilyen regény. Lázár Kinga idézetei közül egy különösen elgondolkodtató. »Vajon én hogyan viselkednék a helyükben?« A kérdést Tamás, a főszereplő teszi fel. Igen, érdemes ilyen szempontból is közelíteni a szereplők bemutatásához, s önmagunknak is feltenni a kérdést: Vajon én hogyan viselkednék a helyükben?
A semmi bőre
Nagyon szépen, találóan, meglepően vagy éppen megtorpantóan bánik a szerző a szavakkal, a magyar nyelvvel és a kulturális, irodalmi műveltségünkkel – egyszerre. (Moly.hu)