Böszörményi Zoltán

Böszörményi Zoltán versei franciául

Az elmúlt év decemberében jelent meg Párizsban, a rangos L’Harmattan kiadónál a Nyugati Jelen és az Irodalmi Jelen tulajdonos-főszerkesztője, Böszörményi Zoltán francia nyelvű verseskönyve. A néhány híján száz verset tartalmazó, La peau de rien (A semmi bőre) című kötet előszavát Michel Bénard költő, festő, a Francia Akadémia kitüntetettje írta.

Recenziók

Valami, közelképből

Jegyzetek Böszörményi Zoltán Far From Nothing ([Vanda örök] Exile Editions, Toronto, Canada, 2006) című regényéhez A könyv eladási grafikonja érdekesen alakult megjelenési helyén, vagyis Magyarországon. A kezdeti emelkedés után egy-két hónapos esés következett, majd az eladások ismét megugrottak, és a regény hamarosan elérte a sikerkönyv státust.

Recenziók

Oberten János: Vanda örök – gondolatok

Jellegzetesen – vagy sajátosan – férfi-regény. A dantei életút felén túl levő 35 éves Rudolf a gépkocsi-szalonban autók eladásával és lízingelésével foglalkozó a középrétegbe tartozó menedzser, sem nem gazdag, sem nem szegény, nyolc éve nős, fia hétéves.

Recenziók

Bréda Ferenc Vanda… Van! Az örök őrök – részlet

Az ontológiai katabázis, azaz a létezéselméleti lerobbanás, zuhanás és alászállás – az élet elélettelenülése – az anyagba zártság idegtépő, platóni és sartre-i–camus-i börtönélménye, a magasabb értékeszmények teljes tartalmi kiüresedése, az axiológiai (értéktani) csőd, az ideális létszint anyagi és kizárólagosan én-központú tényezőktől való vírusolása, a minduntalan proteikusan átalakuló, pszichológiai stratégiázások beláthatatlan gombolyagja, az eszményiség folytonos meggyalázása és lázító kudarca, a haszonelvűség hidegen számító világa olyan infernummá, olyan pokoli taposómalommá alacsonyítja le az emberi létezés általános állagát eme 21. századian hipermodern, ontológiai „termelési regény” lapjain, hogy az eszményi értékrendet képviselő, humanista írónak szinte kötelességszerűen közbe kell lépnie, hogy megmenthesse a szellemiség egykori s immár parányaira szétesett galaktikáiból azt, ami – akár kanti kategorikus imperatívuszként – még menthető.