Recenziók

Lipcsei Márta: Aranyvillamos – második szakasz

„mert gondolom a rétet / most már átballaghat rajta / a tavasz / és készen benne / az illat / a szín / a virágzás / a naplemente szomorúsága” (Virágzás) 
Tovább

Dr. Brauch Magda: Gondolatok Böszörményi Zoltán új verseskötetének olvasása közben

„szinte naponta / megpróbálom / arasznyi létemet / közös nevezőre hozni a / végtelennel”   
Tovább

A nap verse

Csak

emberek vannak
kik reggelente
álomból kelnek
és munkába menet
nem csodálkoznak
ha mellettük a tavasz
csapzott fejjel
elrohan

Instagram

Olvasóim írták

Kati Miklós
Nagyon szép vers, méltó kedvenc költőnkhöz, aki rövid / ismert/ élete alatt annyi gyönyörű szerelmes és hazafias verset írt. Csak remélni lehet , hogy a csatatéren és nem idegen földön “ ágyban , párnák közt” halt meg. Verseiben viszont örökké élni fog.
Az El nem küldött levél Petőfi Sándornak című vershez.
Regina Galambos
Megható levél, méltó a nagy költő életéhez! Csak azt hiszem,már tudjuk bizonyosan nem került a távoli orosz bányába! Úgy halt meg,ahogy a szíve vágya volt,a csata fegyverei hangos forgatagában. Emléke mindörökké legyen áldott a magyarok között!🙏
Az El nem küldött levél Petőfi Sándornak című vershez.
Edit Siposné Tóth

A verset a természeti kép, vagy az ízzó vágy ihlette? Mindkettő csodás! Köszönöm.

A LOBBANÁS című vershez.
Katalin Rácz

Nagyon gyönyörű szép látvány és csodálatos gondolatok ! Köszönöm szépen!

A LOBBANÁS című versről.
A Regálról

Bátorligeti Mária 

Egy jó regény kimeríthetetlen értelmezési/olvasati lehetőséget kínál. A Regál ilyen regény. Lázár Kinga idézetei közül egy különösen elgondolkodtató. »Vajon én hogyan viselkednék a helyükben?« A kérdést Tamás, a főszereplő teszi fel. Igen, érdemes ilyen szempontból is közelíteni a szereplők bemutatásához, s önmagunknak is feltenni a kérdést: Vajon én hogyan viselkednék a helyükben?

virezma

Ezt a kötetet azoknak ajánlanám, akik fogékonyak a filozofikus költészetre.

Böszörményi Zoltán: Lábatlan idő (Moly.hu)
Dénes Gabriella

Nagyon szépen, találóan, meglepően vagy éppen megtorpantóan bánik a szerző a szavakkal, a magyar nyelvvel és a kulturális, irodalmi műveltségünkkel – egyszerre.

Böszörményi Zoltán: A semmi bőre (Moly.hu)