Recenziók

Bátorligeti Mária: „Én vagyok ez a váratlan idegen”

Az egyik legérdekesebb fejezete a kötetnek a Szilánkok. A miniatűr versek formailag a szilánkosra tört gondolatok képzetét keltik. Vannak közöttük posztmodern epigrammák: „ki / megméretkezni / kész / harcban áll / szüntelen” (A harc), gondolat-szösszenetek, gnómák, nyelvi sziporkák: „egy lakható versben/ otthon érzi magát / minden gondolat”  (Otthon), paradoxonok: „az öröklétnél / semmi sem / fontosabb / csak az / öröklét” (Fontos), régi bölcsességek felülírásai, almanachlíra-utánzatok: „a Tiszán / a szerelem / kompja / téged is / áthozna” (Vágy),  önreflexiók, szentenciák, evidenciák, bölcs tanácsok, különféle rövid gondolatfoszlányok stb.

Széles Klára: A tapintható és a tapinthatatlan

Okkal gondolhatja az olvasó, hogy valamennyi történet közös centruma egy-egy végzetes férfi–nő kapcsolat. A regényalakjai nem paradicsombéli Ádám-Évák. Az író nem tagadja, de nem is igazolja tilalomfák semmibevételeit. Élére állítja a bűnösség vagy ártatlanság kérdéseit. Regényeiben fokozottan élhetjük át, halálos vagy bocsánatos vétkekkel találkozunk-e?  

Weiner Sennyey Tibor: JÖJJ, SZÓLT A HERCEG

Hiába minden nagyzolás, hiába minden nagyképűség: kis nemzet vagyunk, s ez valójában inkább erény, és kiváltságos lehetőség, mint hátrány. Mindaddig azonban, amíg felületes közhelyeken nyöszörgünk, amíg nem látunk ebből ki – valóban nyomasztó a tény, s olyan hiúságunkat legyező kijelentéssekkel próbáljuk beérni, mint hogy „de itt van a legtöbb ebből, vagy abból” – nem beszélve az őrületekről.
Mandics György: Az éj puha teste – Böszörményi Zoltán regényéről

Mandics György: Az éj puha teste – Böszörményi Zoltán regényéről

A kritikusok már a két világháború között Joyce kapcsán a regény haláláról cikkeztek, azzal érvelve, hogy a modern regény elérkezett önön lehetőségei szélső határához, nincs tovább. De ha ezzel szemben azt nézzük meg, hogy mennyi minden következett még azután, akkor azt is látjuk, hogy a modern regény megújítása egy olyan folyamat, amely távolról sem zárult le, s minden valamirevaló író újra nekifut a lehetetlennek, s megkísérli, hogy e képlékeny formát újra átszabja s a maga igényei számára alakítsa át.

Nagy Zsófia: Az író árnyal, az olvasó kukkol

Te jó ég, hat és félszáz oldal! Mi tagadás, ez volt az első gondolat, ami belém villant, amikor kezembe vettem Böszörményi Zoltán új könyvét, Az éj puha testé-t. Tartottam tőle, miként fogom átrágni magam a vaskos köteten. De a terjedelem csak addig riasztó, míg neki nem fogunk az olvasásnak. Ha jó a kötet, már azért aggódhatunk, hogy hamar véget ér. Akkor úgy kell haladni, ahogy a kisgyerek Túró Rudit eszik: csigalassúsággal, hogy tovább tartson az élvezet.

Boldog Zoltán: Védőborító mögötti sorok

Egy kiadói propaganda olyannyira képes tönkretenni egy regény befogadását, hogy a szakmájához némi lojalitással viszonyuló recenzens pironkodva meg sem idézi az ominózus reklámfogást, de jelentőségénél fogva tudomást sem vehet róla.

Brauch Magda: Közös utazás az Aranyvillamoson

„Gyermekkoromban felköték / A színben egy nagy tökharangot” --------------------------------------- „No, mondám, majd ha nagy leszek / Valódi harangot veszek / És azt egész nap kongatom / Saját kényemre, szabadon.” „Így kongatom most untalan / E verseket – bár hangtalan.” (Arany János: Naturam furca expellas)

Tóth Zoltán: Aranyvillamoson

„Sorsom ne tolja a délibáb törött kerekű szekerét!” – sok csalódással terhes mindennapjainkban /az ilyen sorok menedéket, megnyugvást nyújtanak.
        

Poet de Luxten

Scrie poezie si proza si face fotografii. Spre deosebire de majoritatea "colegilor de breasla", insa, nu se simte obligat sa-si caute inspiratia in tragicul existentei, ci mai degraba in marea pe care o priveste de la ferestrele apartamentului sau din Monte Carlo.

Böszörményi Zoltán versei franciául

Az elmúlt év decemberében jelent meg Párizsban, a rangos L’Harmattan kiadónál a Nyugati Jelen és az Irodalmi Jelen tulajdonos-főszerkesztője, Böszörményi Zoltán francia nyelvű verseskönyve. A néhány híján száz verset tartalmazó, La peau de rien (A semmi bőre) című kötet előszavát Michel Bénard költő, festő, a Francia Akadémia kitüntetettje írta.