Szemelvények

LONDONI TÖRTÉNET

Vanhout gépe reggel nyolc óra körül szállt le a londoni Heathrow-n. A Torontóból indult járat hat óra alatt tette meg az utat. A hátszél is segített, így negyven perccel korábban landoltak.

HÓESÉS

Volt valami vad, ellenszenves, képzeletzavaró az egész nap tartó hóesésben. Hideg szél kísérte a hópelyheket, messze fújta őket egymástól, lélek lélekkel ne találkozzon. Örömöt űző érzés ült a felhőkön.

Az árverés

A parókakészítő mester, öregedő, de fürge járású volt. Amikor megpillantotta az elől erősen kopaszodó férfiút, aki az üzlet nehezen csukódó ajtajával bíbelődött, oda szaladt, s elnézését kérte.

ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ

Ég kócába érvvel miért túrnék, Lázongásaimban csattant arccal Kit becéznék, ki lenne a kertész, Virágok mosolyára ki vigyázna?

MÁRAI

Négy évszak című kötetében aforisztikus, szabadvers töltetű és energiájú szövegeiben Márai Sándor Kuprinról, az orosz írónagyságról így fogalmaz:

VALLANI

Haza akart menni, de lekéste az ötórai buszt. Vastag, sokdioptriás szemüvegét levette, rálehelt, s a nadrágjából kikandikáló ingének csücskével megtörölte. 

A TÉL

Három napja szinte megállás nélkül esett a hó. Az utakra vastag rétegben taposták rá az arra haladók.

RANDEVÚ

Esett az eső, amikor a New-Yorki la Guardián landolt. Torontóból érkezett üzleti tárgyalásra. Több mint két órát késett a gép. A biztonságiak gubancot találtak valamelyik utas poggyászában. Mire megkezdődött a véget nem érő cirkusz.

Idegenek?

Képekben gondolkozom. Szavak helyett ezek tornyosulnak. A történelmi Magyarországot látom. Az első változatban a mostani ország határait szögesdrótok védik. Tankkal, páncélozott járművel lépjük át a magyar irodalom védett területeit. Az Andrássy úton valaki azonnal felkiált: „Nézzétek, bejöttek az idegenek!”

GYANÚ

A reptéren az angol légitársaság ügyintéző bürokratájával néztem farkasszemet. Rendre utasító, parancsoló pillantását úgy ragasztotta rám, mintha vele született joga lenne, hogy megfeddjen, lealacsonyítson. Vagy csak egyszerűen uralkodni akart felettem.