Darabokra tépve

darabokra tépi a tájat

nyakam köré tekeredik a szél

ujjaim a fagyban

hótól terhes faágak

dermedt mozdulatom

és a hancurozó gondolat

örökíti meg

jeges pillanataimat

megpróbálom összerakni

e szertefújt képet

elillan minden előlem

(boglyában a Tél öröme-kínja)

ám felvillan szikrázik a pára

csodaszarvas ered ifjúságom nyomába

körbe karikába

mint az álom

szél mögött

szél előtt óvatosan

ha kell le is térdel

ezeréves vágy kúszik az égbolt

testére

liliomszínű ragyogásban

lépteimet írom

a darabokra tépett

tájra

 

 

Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. júniusi számában