Recenziók

Juhász Krisztina: Tejfehér ködben állni

  Zihálva, lélekvesztve és félelemtől gyötörve menekülni egy országból, az egykori élettől, az ismerni vélt éntől, majd pedig eljutni a megnyugvást egyáltalán nem jelentő határig. De hol ez a határ? Milyen érzés határon lenni? Mit jelent egyáltalán maga a szó: határ?
Csanda Mária: Túlélőtábor

Csanda Mária: Túlélőtábor

Böszörményi Zoltán Regál című regénye irodalmi feldolgozásban eddig ismeretlen tábori életet mesél el. Aki a két részre osztott világ egyikében úgy határozott, áttelepül a másikba, nem egyszerűen átutazott, munkát keresett, szerencsét próbált, ahogy a mostani fiatalok, vagy időben a középkortól kezdve a peregrinációs diákok és mesterséget tanulók, hanem az életét tette kockára.
Takács Máté: Ami a lelket nyomja

Takács Máté: Ami a lelket nyomja

„Csak egyet olvass el. Legfeljebb kettőt. Aztán olvass valami mást.” Ezt a tanácsot kaptam Böszörményi Zoltán novelláskötete mellé. Akkor csak sejtettem, most már tudom, miért. Mert nehéz. Megül, mint a csülkös bableves szalonnás túrós csuszával. Aztán győzzem megemészteni.  
 Németh István Péter:  Kihullt lapok egy olvasónaplóból

Németh István Péter: Kihullt lapok egy olvasónaplóból

Böszörményi Zoltánt is a szegénység indította útnak, mint megannyi magyar népmesei hőst, s eddigi élete tapasztalatban, emberismeretben, gyűjtött látványokban és élményekben igen gazdag, olyannyira, hogy az akárkinek nem adatik meg. Márai Sándor szerint az életünk olyan, mint egy közepes regény. Böszörményi Zoltán előtt a lehetőség: énregényét (Ich-Roman-ját, ahogy Babits mondta) ne közepes, de jó regényként írja meg a jövőben. Ha már az ember nem magában, hanem másokért világol.
Brauch Magda: Láttatni

Brauch Magda: Láttatni

Talán a kötet legértékesebb darabjai azok az életképszerű írások, melyek szereplői szegény, többnyire falusi környezetben ábrázolt kisemberek. Életükből a szerző szomorú, néha tragikus eseményeket örökít meg jól érezhető rokonszenvvel, empátiával. Ez annál is szembetűnőbb, mivel a főszereplők gyakran tíz éven aluli gyermekek, kisfiúk, akiknek legcse­ké­lyebb vágyai sem teljesülhetnek (A bicikli, A piacon, Vá­gya­kozás). 
Az éj puha teste a România literară folyóiratban

Az éj puha teste a România literară folyóiratban

                          A România literară 33-as, 2010. szeptember 3-án megjelent számában részletet közöl Az éj puha teste román (Trupul molatic al nopţii), megjelenés előtt  álló fordításából.
Révay András: A gyermek és az üzletember

Révay András: A gyermek és az üzletember

Két gyerekkori emlék közé az üzletember becsapása került (A bicikli, A kék irattartó, A nyomozás), vagy két másik gyerektéma (A piacon, Vágyakozás) után egy olyan tömör filozófiai eszmefuttatás mindössze két nyomtatott oldalon (Látni), hogy Hegel is gratulálna hozzá.
Juhász Krisztina: A világ párpercesekben

Juhász Krisztina: A világ párpercesekben

Súlyos dolgokról beszélni néhány percben? Örkényt követve? Itt most vagy nagy átverésről van szó, hasfájós humorral a végén, vagy feszültséget hordozó, sokatmondó rövid szövegekről. Az író ez utóbbit választotta. Végletekkel teli történetek ezek: életről, halálról, pénzről, szegénységről, igazságról, hazugságról, kiszolgáltatottságról, egyszeri, mégis sorsfordító döntésekről.
Bátorligeti Mária:  „Én vagyok ez a váratlan idegen”

Bátorligeti Mária: „Én vagyok ez a váratlan idegen”

Az egyik legérdekesebb fejezete a kötetnek a Szilánkok. A miniatűr versek formailag a szilánkosra tört gondolatok képzetét keltik. Vannak közöttük posztmodern epigrammák: „ki / megméretkezni / kész / harcban áll / szüntelen” (A harc), gondolat-szösszenetek, gnómák, nyelvi sziporkák: „egy lakható versben/ otthon érzi magát / minden gondolat”  (Otthon), paradoxonok: „az öröklétnél / semmi sem / fontosabb / csak az / öröklét” (Fontos), régi bölcsességek felülírásai, almanachlíra-utánzatok: „a Tiszán / a szerelem / kompja / téged is / áthozna” (Vágy),  önreflexiók, szentenciák, evidenciák, bölcs tanácsok, különféle rövid gondolatfoszlányok stb.
Széles Klára: A tapintható és a tapintathatlan

Széles Klára: A tapintható és a tapintathatlan

  Okkal gondolhatja az olvasó, hogy valamennyi történet közös centruma egy-egy végzetes férfi–nő kapcsolat. A regényalakjai nem paradicsombéli Ádám-Évák. Az író nem tagadja, de nem is igazolja tilalomfák semmibevételeit. Élére állítja a bűnösség vagy ártatlanság kérdéseit. Regényeiben fokozottan élhetjük át, halálos vagy bocsánatos vétkekkel találkozunk-e?