Szemelvények

Regál – részlet

Úgy teszek, mintha észre sem venném a két előreálló szuvas fogát.  Arcomhoz hajol. Érzem áporodott, fokhagymaszagú leheletét.  Szúrós tekintetét a szemembe fúrja, mint aki ki akarja égetni világát. Nem mozdulok. Tűröm, hogy szavaival korbácsoljon, a szívembe röpítse gyűlöletének nyilait. Megbénítsa akaratomat, elszívja maradék bátorságomat, a félelem lavináját zúdítsa rám. Igen, most már biztos vagyok benne, hogy ezt akarja. 
Majorana

Majorana helyzetjelentése a tökéletes boldogságról

A testemből vétetett teher vagy, / űrben száguldó fémes kacagás, / rügy a halhatatlanság színpadán.
Majorana helyzetjelentése a tökéletes boldogságról - szemelvények

Majorana helyzetjelentése a tökéletes boldogságról - szemelvények

   Szemelvények verseskötetemből itt! Filmfelvétel: két vers és egy novella itt!     
LÁTOMÁS

LÁTOMÁS

Ki szeretetet csak szavakkal mímel, / kínok közt térdel – mondod – nem szabad, / csend gyíkja elébe hiába szalad.

A LÉLEK HATALMA

December eleji napon érkezett a házhoz. Festőszerszámait biciklin tolta. A kormányra és a nyeregre kötözött létrára vedreket, festékes zsákokat rakott. A munkát, egy nagy szoba kifestését, még a múlt hét végén vállalta el. Idős hölgy hívta telefonon: „Haldoklik a férjem, szeretném, ha otthon ravataloznák fel, a frissen festett helyiségben” – mondta.

A TEMETÉS

− Apát nem is ismertem. Csak te mondtad, hogy szeressem, mert az apám. Aki szeret, az törődik veled, játszik, elvisz a sportpályára, vasárnap pedig futballmérkőzésre. Viktort is elviszi az apja, pedig nem is laknak együtt. Hallod, mit mondok?

A nyomozás

– És mikor tűnt el Ákos? – kérdezte a nyomozó, s újra megnyomta digitális magnójának rögzítő gombját. – Ma milyen nap van? – nyújtotta el a fejkendős, virágos ruhát viselő asszony az utolsó szót, mintha kételkedne abban, hogy a van egyáltalán létezik.

MAJORANA: ARS PRAGMATICA

Kétségbeesés? Micsoda éj! Simuljanak ki ráncaink, Jöjjön kábulat, tömény kéj, Nézzünk túl a kor átkain.
Csontok

Csontok

Az ünnepség után az igazgató irodájába invitálta három mérnökét. Mindegyikük arcáról sugárzott a derű.

Az ébenszemű

Negyvenöt év alatt életének különböző szakaszaiban felbukkant emlékezetében a lány képe. A bentlakásban ismerte meg egy hideg reggel. Futott, hogy kinyittassa a bejárati rácsos ajtót az őrrel, de sehol sem találta.