Szemelvények
Ha valaki Theodosius házát keresi, nem talál rá. Mit lát az arra tévedő? Indák szövevényét, folyondárok hálóját, narancsfák falát, a természet tobzódását.
„Itt nem elbújni, ide megszökni lehet” – mondták ivócimborái, ha a cachaça felforrósította agyukat. „Ház, netán kunyhó, sehol” – nevettek, ha nagy ritkán hazakísérték. Ami abból állott, hogy végigóbégatták a völgyet, felzavarták a szunnyadó állatokat, s a madarakat égi pályára küldték: cikáztak, csapongtak a légben irányt vesztetten.
A Poppschitz házaspárnak nem született gyermeke.
Márton és felesége mindennel megpróbálkozott, még ráolvasással is. Hiába, Lizett nem esett teherbe. Kikérték a padre véleményét, ám ő nem tudott tanácsot adni. A falu orvosa mindkettejüket megvizsgálta, erősítő porokat írt fel. Ezek sem hozták meg a várvavárt eredményt. „Van itt elég gyerek a környéken, örökbe kéne fogadniuk egyet” – javasolta a patikus. De még a legszegényebbek között sem akadt, aki lemondott volna valamelyik csemetéjéről.
– Ebben a faluban még az időt is másként mérik. Nincs itt sem múlt, sem jövő, csak jelen van. Az emberek azért dolgoznak, hogy most egyenek, most igyanak, most mulassanak. Nem sokat törődnek azzal, ami volt, mert az idő egyirányú, hiábavaló visszatekinteni, a jövőt fürkészni pedig értelmetlen – legyintett lemondóan a patikus.
Nézz vissza arra a napra, / Akropoliszát a fénynek titokba öntsd, / zörgesd az idő vázát, tapintásod alól elmenekül a révület-falka, / izmaidat látva remeg a kamasz köd.
Az öregasszony sietve érkezett a paplakhoz. Bement a beteghez. Elmondta kétszer a Miatyánkot. Végezetül lehajolt a füléhez s belesúgta: ha segít, jó, ha nem segít, az is jó. A padre szeme felpattant az ismerős szavakra, véget nem érő kacagásban tört ki. Felszakadt torkában a tályog.
A rövid történeteknek – párperceseknek – a színtere ezúttal a brazíliai őserdők peremvidéke, ihletőjük Lénárd Sándor ott született önéletrajzi műve, a Völgy a világ végén. Az alábbiakban két novella olvasható.
Úgy teszek, mintha észre sem venném a két előreálló szuvas fogát.
Arcomhoz hajol. Érzem áporodott, fokhagymaszagú leheletét.
Szúrós tekintetét a szemembe fúrja, mint aki ki akarja égetni világát.
Nem mozdulok. Tűröm, hogy szavaival korbácsoljon, a szívembe röpítse gyűlöletének nyilait. Megbénítsa akaratomat, elszívja maradék bátorságomat, a félelem lavináját zúdítsa rám. Igen, most már biztos vagyok benne, hogy ezt akarja.
A testemből vétetett teher vagy, / űrben száguldó fémes kacagás, / rügy a halhatatlanság színpadán.
Szemelvények verseskötetemből itt!
Filmfelvétel: két vers és egy novella itt!
Ki szeretetet csak szavakkal mímel, / kínok közt térdel – mondod – nem szabad, / csend gyíkja elébe hiába szalad.
Ingyenesen letölthető könyvek
Legfrissebb
Szemelvények, Vers
Szemelvények, Próza
Szemelvények, Vers
Hangos könyvtár
Szemelvények, Vers
Recenziók
Kötetek
Hangos könyvtár
Olvasóim írták
Nagyszerű regény!
Legutóbb, mikor a Vaskaputól és Krassó-Szörényből jöttünk visszafelé októberben, a Jelen Házban kaptam meg Zoltán legújabb könyvét, a Míg gondolom, hogy létezemet.
Nagy érdeklődéssel olvastam végig, szó szerint végig, nemigen lehetett letenni.
Ezúttal is köszönöm Zoltánnak, illetve a Jelen Kiadónak, hogy ez a könyv megszületett. Mintha nyomtatott online történetet olvastam volna. Nagyszerű regény!
Barátsággal,
Gábor
Az El nem küldött levél Petőfi Sándornak című vershez
Kati Miklós
Nagyon szép vers, méltó kedvenc költőnkhöz, aki rövid/ ismert élete alatt annyi gyönyörű szerelmes és hazafias verset írt. Csak remélni lehet, hogy a csatatéren és nem idegen földön “ágyban, párnák közt” halt meg. Verseiben viszont örökké élni fog.
Az El nem küldött levél Petőfi Sándornak című vershez
Regina Galambos
Megható levél, méltó a nagy költő életéhez! Csak azt hiszem,már tudjuk bizonyosan nem került a távoli orosz bányába! Úgy halt meg,ahogy a szíve vágya volt,a csata fegyverei hangos forgatagában. Emléke mindörökké legyen áldott a magyarok között!🙏
A Lobbanás című vershez
Edit Siposné Tóth
A verset a természeti kép, vagy az ízzó vágy ihlette? Mindkettő csodás! Köszönöm.
A Lobbanás című versről
Katalin Rácz
Nagyon gyönyörű szép látvány és csodálatos gondolatok ! Köszönöm szépen!
A Regálról
Egy jó regény kimeríthetetlen értelmezési/olvasati lehetőséget kínál. A Regál ilyen regény. Lázár Kinga idézetei közül egy különösen elgondolkodtató. »Vajon én hogyan viselkednék a helyükben?« A kérdést Tamás, a főszereplő teszi fel. Igen, érdemes ilyen szempontból is közelíteni a szereplők bemutatásához, s önmagunknak is feltenni a kérdést: Vajon én hogyan viselkednék a helyükben?
A semmi bőre
Nagyon szépen, találóan, meglepően vagy éppen megtorpantóan bánik a szerző a szavakkal, a magyar nyelvvel és a kulturális, irodalmi műveltségünkkel – egyszerre. (Moly.hu)