Szemelvények
Mesebeli fehér tájon / Bivaly-ködök vontatják a gond / Tartós szekerét; túl a váltón / Bakterház térdel: alázatom.
Hideg tekintettel nézni a pátoszra, nem a világgal szembeni megalkuvást jelenti.
Életének bizonyos szakaszában mindenikünknek el kell jutnia arra a magaslatra, ahonnan a világ szemlélete és érzékelése mellőzi az indulatokat és az érzelmeket.
Az elmúlt hét végén emberi élet áldozatát is megkövetelte a szórványmagyarságban megjelenő napilap, a Nyugati Jelen. A misszió, a küldetés, az elhivatottság, a magyar szónak oltárán feláldozott szellemi munka, a nap nap utáni küszködés, vívódás, vesződség, tenni akarás, elmondott jelbeszéd, a valóságra nyitott ablakok, az elköltött temérdek pénz immár nem volt elég, meg kellett tetézni egy ember életével is.
Bár nem volt erre megbízatásom, Brazíliába készülődtem, hogy gyárat vásároljak. Vállalatom igazgatótanácsa tartózkodóan, szinte ellenszenvvel hallgatta meg az üzlet megkötése mellett szóló, részletesen előadott érveimet, de rövid tanácskozás után, minden magyarázat nélkül, határozottan elutasította ajánlatomat.
Istenem, miféle múlandóságot teremtettél!
S én, aki azt hittem, te, Updike,
az örökkévalóság követe vagy.
A huszonegyedik század első évtizedének vége felé apriori nem a schopenhaueri vagy nietzschei akaratra gondoltam, hanem arra az akaratra, amely Washingtont és a világot hozta lázba és mozgásba egy időben Obama elnök beiktatási ceremóniájával. A mindenség figyelme arra a pontra irányult, ahonnan az újjászülető remény bizonyosságára számít.
Végre karizmatikus és intelligens elnöke van Amerikának.
A magányban van önzés, életcsömör, elvágyódás, hirtelen kétségbeesés. Felismerése annak, hogy egyedül vagyunk többnyire megbénítja akaratunkat, kedvtelenséget ültet szívünkbe, szomorúságot lelkünkbe, ernyedtté teszi izmainkat, elidegenít a világtól.
Kedd reggel már ország-világ megtudta, hogy Németország ötödik, a neves amerikai Forbes magazin szerint, földünk kilencvennegyedik leggazdagabb embere, a joviális hetvennégy éves gyáriparos és tőkebefektető, Adolf Merckle előző nap, Ulm város közelében, vonat elé vetette magát.
Ingyenesen letölthető könyvek
Legfrissebb
Szemelvények, Vers
Szemelvények, Próza
Szemelvények, Vers
Hangos könyvtár
Szemelvények, Vers
Recenziók
Kötetek
Hangos könyvtár
Olvasóim írták
Nagyszerű regény!
Legutóbb, mikor a Vaskaputól és Krassó-Szörényből jöttünk visszafelé októberben, a Jelen Házban kaptam meg Zoltán legújabb könyvét, a Míg gondolom, hogy létezemet.
Nagy érdeklődéssel olvastam végig, szó szerint végig, nemigen lehetett letenni.
Ezúttal is köszönöm Zoltánnak, illetve a Jelen Kiadónak, hogy ez a könyv megszületett. Mintha nyomtatott online történetet olvastam volna. Nagyszerű regény!
Barátsággal,
Gábor
Az El nem küldött levél Petőfi Sándornak című vershez
Kati Miklós
Nagyon szép vers, méltó kedvenc költőnkhöz, aki rövid/ ismert élete alatt annyi gyönyörű szerelmes és hazafias verset írt. Csak remélni lehet, hogy a csatatéren és nem idegen földön “ágyban, párnák közt” halt meg. Verseiben viszont örökké élni fog.
Az El nem küldött levél Petőfi Sándornak című vershez
Regina Galambos
Megható levél, méltó a nagy költő életéhez! Csak azt hiszem,már tudjuk bizonyosan nem került a távoli orosz bányába! Úgy halt meg,ahogy a szíve vágya volt,a csata fegyverei hangos forgatagában. Emléke mindörökké legyen áldott a magyarok között!🙏
A Lobbanás című vershez
Edit Siposné Tóth
A verset a természeti kép, vagy az ízzó vágy ihlette? Mindkettő csodás! Köszönöm.
A Lobbanás című versről
Katalin Rácz
Nagyon gyönyörű szép látvány és csodálatos gondolatok ! Köszönöm szépen!
A Regálról
Egy jó regény kimeríthetetlen értelmezési/olvasati lehetőséget kínál. A Regál ilyen regény. Lázár Kinga idézetei közül egy különösen elgondolkodtató. »Vajon én hogyan viselkednék a helyükben?« A kérdést Tamás, a főszereplő teszi fel. Igen, érdemes ilyen szempontból is közelíteni a szereplők bemutatásához, s önmagunknak is feltenni a kérdést: Vajon én hogyan viselkednék a helyükben?
A semmi bőre
Nagyon szépen, találóan, meglepően vagy éppen megtorpantóan bánik a szerző a szavakkal, a magyar nyelvvel és a kulturális, irodalmi műveltségünkkel – egyszerre. (Moly.hu)