ÖRVÉNYSZÁRNYON

„Pipacsot rajzol a dél / zajban forr a rét / rámruházza ragyogását / rám / ki habzó lovon nem utaztam / örvényszárnyon nem siklottam / a színek álmát ki sem aludtam / melegét ki sem nőttem / csak döbbentem / ha felpofozott a valóság / ha megégettek a szimmetriák / ha szóval lázadtam / szavaim ellen / ha ököllel rontottam szívemnek / s mint hatalmas dobot / vertem / ütöttem” (Örvényszárnyon)

Játék

...csak a támadásban van zengő játék – írja valahol Nietzsche, amikor wagneri mítoszstruktúrákat akar rombolni és felkészülni a saját magával való megméretkezésre. Támadni mindent, ami jellegtelen, örömmentes, áthatolhatatlan és felesleges.

Örvényszárnyon

Van úgy, hogy egyszer, / vagy minden ízben, / vagy csak én érzem, / vagy csak ti érzitek? / Valaki bennem, / valaki bennetek, / minduntalan visszakérdez.

Lőrés

Magányom lőréseiből tekintek a világra. Innen próbálom kifürkészni a felkínálkozó alkalmat a valóság megtapasztalására, míg érzékszerveimmel, melyekben tökéletesen megbízom, tapintom, ízlelem, szagolom, hallom és látom, ami rám támad, és hatalmába kerít.