Interjúk

„Mindig is úgy éreztem, az időtér determináltjai, foglyai vagyunk. Ebből a fal nélküli, láthatatlan és kitapinthatatlan cellából nem tudunk kilépni. Nincs is hova” – vallja Böszörményi Zoltán verseinek egyik fontos, visszatérő motívumáról, az időtérről. A költőt Kényszerleszállás Shannonban című, új verseskötetéről kérdeztük.

Kétezer-háromszáz magyar könyv – Janus Pannoniustól Mikes Kelemenig, Arany Jánostól Kertész Imréig – német fordítása található Ehingenben, a Duna melletti kis városkában Gudrun Brzoska magángyűjteményében. Ilyen grandiózus magyar szépirodalmi könyvtára egyetlen németországi egyetemnek sincs, s a gyűjteményben egy magyar írónőket bemutató lexikon és egy 1956-tal foglalkozó fényképes kiadvány is fellelhető. – Regál című, németül In den Furchen des Lichts címmel megjelent németországi felolvasókörútamon találkoztam Brzoskával, s a rendhagyó kezdeményezésről kérdeztem.

„Az irodalomnak eddig még nem sikerült megváltania a világot, de nekünk az a feladatunk, hogy ezt újra és újra megpróbáljuk” – Böszörményi Zoltánnal beszélgettünk a tizenöt éves Irodalmi Jelenről és alkotói pályája fontosabb állomásairól.  

Az idei Frankfurti Könyvvásár egyik magyar vendége Böszörményi Zoltán volt, akinek Regál című regényét a hallei Mitteldeutscher Verlag jelentette meg németül a vásárra. A szerzőt frankfurti tapasztalatairól, könyve fogadtatásáról kérdeztük.  

  „Tamási Áron jut eszembe, aki Ábel Amerikában című regényében azt írja: »Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne«. Ez a valahol számomra két kontinenst, Európát, Észak-Amerikát és a Karib-tengeri szigetet, Barbadost jelenti. Akaratomon kívül világpolgár lettem” – mondta Böszörményi Zoltán az Origónak adott interjújában. A költészet, a vers szerinte mágia. „A nagy verset Isten íratja velünk. A többi természetesen tudás és ihlet keveréke, képzet és akarat terméke.”

Könyvheti beszélgetés Böszörményi Zoltánnal a versekről és a világról   Szombaton, amikor a Vörösmarty téren jártam, már javában zajlott a hétvégi rendezvény, a nyüzsgő tömegben alig tudtam elverekedni magam az Irodalmi Jelen standjáig, ahol új verseskötetét dedikálta Böszörményi Zoltán. A kötet Az irgalom ellipszise címmel jelent meg a Kalligram Kiadó és az Irodalmi Jelen Könyvek közös kiadásában. A szerzővel a könyvhéten beszélgettünk.  

Regényének fordítását The Club at Eddy’s Bar címmel Dublinban és Londonban mutatták be, a BBC is interjúzott vele. Az angol próbaolvasók és a Booktrust, az angol könyvkereskedők hivatalos oldala kiválónak tartja a művet, a magyar kritikusok viszont hallgattak Az éj puha testéről. Böszörményi Zoltánnal beszélgettünk.

​​​​​​​Amikor felhívtál és figyelmeztettél, hogy könyvem fenn van a Litera listáján, majd december 7-én elindítottam a saját kampányomat, dőre álomnak tartottam, hogy megnyerem.

 Beszélgetésem Móré-Sághi Annamária képzőművésszel

Nevének tanúsága szerint örmény ősei sok évszázada menekültek, kényszerűségből, egy, a rossznál jobbat ígérő új hazába. A kései utódnak, fiatalemberként, több mint fél évszázada, a történelem mostoha viharai közepette, újból kezébe kellett vennie a vándorbotot. Bejárta a fél világot, helyét keresve benne, s több nyelvet beszélő, kultúrát ismerő világpolgárként költő, író, fordító, tudós, a különböző kultúrák közvetítője, a magyar irodalom külföldi propagátora lett belőle. S miközben évtizedekig be se tehette lábát szülőhazájába, „emigrációsként” úgy szerette Rodostót, hogy pillanatig se feledhette Zágont: lélekben mindig itthon maradt, magyarként, eddigi tekintélyes életművét egy hatalmas Duna-regénnyel koronázva meg.     Életéről, munkáiról  kérdeztem Kabdebó Tamást.