Recenziók

Izer Janka: Fény a porszemekben

Böszörményi Zoltán legújabb regénye, a Darabokra tépve a külföldi és hazai kortárs irodalom, a történelem, a filozófia, a pszichológia ötvözete fiatalos, valóságosnak tűnő történetekbe ágyazva, olyanokba, amelyekkel nap mint nap találkozunk. Megcsalás, féltékenység, egzisztenciális bizonytalanság és a művészlét kérdései váltogatják egymást a több szálon futó történetben, melynek a keretes szerkezet különösen kedves formát kölcsönöz.

Kertész Dávid: Eltépett érintések

A jó könyv nem akkor határozza meg az olvasót, mikor leteszi az utolsó oldal után. Nem is akkor, amikor átgondolja azt az érzelmi többletet, amit kapott tőle. Ha másodszor, harmadszor elolvassuk, és el tudjuk különíteni magunkat attól, akik előtte voltunk, és attól, akikké utána váltunk, akkor megértjük, megtapasztaljuk a hatást, amit nyújtott.
Brauch Magda: Gondolatok Böszörményi Zoltán Darabokra tépve című regényének elolvasása után

Brauch Magda: Gondolatok Böszörményi Zoltán Darabokra tépve című regényének elolvasása után

Valóban csak gondolataimat akarom megfogalmazni, nem metaforákkal tűzdelt műelemzésben, egyszerű olvasóként mondanám ki talán sajátos, valószínűleg többé-kevésbé szubjektív, de mindenképpen őszinte véleményemet.
Lajtos Nóra: A TEST MINT DARABOKRA ZÚZOTT BIZONYOSSÁG

Lajtos Nóra: A TEST MINT DARABOKRA ZÚZOTT BIZONYOSSÁG

A kortárs francia filozófia kimagasló alakja, Jean-Luc Nancy 2013-as Corpus című könyvében olvashatjuk írásom főcímmé avatott mondatát, mely szerint: „A test a leleplezett, darabokra zúzott bizonyosság.” Böszörményi Zoltán Darabokra tépve című nagyregénye ötvözi a testiséget a filozofikus szellemiségű gondolkodással, a költészettel, a történelemmel, a krimivel és a sajtóműfajokkal is.
Varga Melinda: „A lélek hasonlít a zsugorodó csillag befelé hajló fénykupolájához”

Varga Melinda: „A lélek hasonlít a zsugorodó csillag befelé hajló fénykupolájához”

Ínyenc és finnyás prózaolvasó vagyok, ha kortárs irodalmi művet veszek a kezembe. Az elmúlt években inkább klasszikus regényeket olvastam újra, és Borges novelláit. Bevallom – bár tudom, hogy egy szerkesztőnek és költőnek ilyet nem illő mondani –, a kortárs regények és rövidprózák zöme egyszerűen nem tud lekötni, mondjuk ki kereken: untat.
Bene Zoltán: A világegyetem megragadása Böszörményi Zoltán regényében

Bene Zoltán: A világegyetem megragadása Böszörményi Zoltán regényében

Böszörményi Zoltán Darabokra tépve című új regényét nehéz lenne besorolni valamely skatulyába, ugyanakkor éppen ez az egyik erőssége, utóvégre a modernitásban nincsenek és nem is lehetnek tiszta műfajok, alműfajok, márpedig ez a regény a modernitás regénye (is).
Piroska Katalin: Egy enciklopédikus regény

Piroska Katalin: Egy enciklopédikus regény

Egy szín „hangulata” egyénenként más és más lehet, nekem a lila – talán a hajdani diákkori szóhasználatunk alapján vagy a közismert Tóth Árpád-verssor „lila dalra kelt egy nyakkendő” hatására – a valami különleges, a megszokottól nagyon eltérő képzetét kelti. És ilyennek látom a könyvet is.
Ujj János: Darabokra tépve

Ujj János: Darabokra tépve

Nem mindennapi, vagyis nem hagyományos, homogén szerkezetű Böszörményi Zoltán Darabokra tépve című, az Irodalmi Jelen Könyvek-sorozatban most megjelent műve. Varga Melindának a könyv borítóján olvasható ajánlója szerint „a kalandregény, a fejlődésregény, az esszéregény egyaránt jelen van” benne.

Farkas Gábor írása a Kortársban

Böszörményi Zoltán eddigi líráját is intenzív személyesség jellemezte, és ahogy újabb kötetének címe sugallja, ez továbbra is meghatározó a költő verseiben.
Hegedűs Imre János: LÉLEK A VÁKUUMBAN

Hegedűs Imre János: LÉLEK A VÁKUUMBAN

Műfajtalanná váló irodalmunkban üdítő élmény poémát olvasni. Böszörményi Zoltán ajándéka ez a pompás szöveghalmaz. Lőrincz P. Gabriella elbeszélő költeménynek nevezi kritikájában, Mandics György mozaikversnek. Poéma, elbeszélő költemény, mozaikvers… Gazdag tartalmakat rejt magában már az írás műfaja is.