Recenziók

Varga Melinda: Érzéki versek létről, nőről, politikáról

A jó vers mindenkihez szól. Egyetemes. Szerelmesünk öleléséhez hasonló eksztatikus gyönyört nyújt. A költő helyettünk mond el valamit a világról; mi meg belehelyezzük magunkat verseibe, és úgy érezzük, akár mi is írhattuk volna. Böszörményi Zoltán Soha véget nem érő szeretkezés című verseskötetére illenek a fentiek.
Kántás Balázs: Ó, HOVÁ LEVÉL, KÉPVISELETISÉG, SZEMÉLYESSÉG ÉS JELENTÉS?

Kántás Balázs: Ó, HOVÁ LEVÉL, KÉPVISELETISÉG, SZEMÉLYESSÉG ÉS JELENTÉS?

Jelen esszében olyan reprezentatív kortárs magyar költők verseit fogom vizsgálni, mint Kemény István, Géher István, Bíró József, Nádasdy Ádám, Jónás Tamás, Rónai-Balázs Zoltán, Böszörményi Zoltán vagy Payer Imre. Lírai beszédmódjuk látszólag teljesen eltérő, mégis mindegyikük költészetében – elsősorban inkább tematikai-motivikus szinten, semmint az elsődleges lírai beszédmód szintjén – felfedezhetők hasonló törekvések és üzenetek, már amennyiben a kortárs magyar költészet kapcsán szabad az értelmezőnek az „üzenet”/„jelentés” terminusokat használnia.
Hegyi Pál: A TISZTÁNLÁTÁS MÓDOZATAI

Hegyi Pál: A TISZTÁNLÁTÁS MÓDOZATAI

Nyilván mindenki másként reagál arra, amikor a járat gyakori utazójaként észreveszi: a repülő eltér az útiránytól, és a kapitány bemondja, hogy egy az úti céltól messzi szigeten megkísérli a kényszerleszállást. Böszörményi Zoltán kötetéből megtudjuk, hogy ő miként viselkedett: elfogadva ezt a fenyegető katasztrófa kiváltotta, felfokozott tudatállapotot, elkezdett (másként) figyelni, (másként) gondolkodni és (másként) emlékezni. Megnyitotta elméjét a tisztánlátás előtt, majd később – de a jelen idejű narráció és a lírai jelen idő teljes eszköztárát felhasználva – papírra vetette e különleges tudatállapot poétikai gyümölcsét.
Varga Melinda: A LÉT HERMÉSZI HÍRVIVŐJE

Varga Melinda: A LÉT HERMÉSZI HÍRVIVŐJE

Plasztikus létmetaforák, a téridő festményversei, modern zsoltárok a mindenségről, egzisztencialista líra a huszonegyedik században – Böszörményi Zoltán Kényszerleszállás Shannonban című verseskötete korábbi filozofikus költeményeinek kimagasló összegzése, költői madártávlat, felülnézet, rész-egész találkoztatása, lírai út a teljesség felé.

Bátorligeti Mária: Összefércelt valóság

Minden vers világa fraktálszerű, azaz nem tud mentesülni a nagy Egész törvényszerűségei alól. Egy vers valódi ereje abban is lemérhető, hogyan képes az adott törvényszerűségek kijátszásának az elhitetésére. Böszörményi Zoltán verseinek világában ez a jelenség leginkább a térkorlátok, időkorlátok, illetve a nyelv lehetőségeinek a feszegetésében mutatkozik meg.  

Elke Mehnert: Egy menekültregény – Ein Flüchtlingsroman

Ha igazuk van a közvéleménykutatóknak, és bennünket, németeket pillanatnyilag mindennél jobban nyugtalanít a menekültprobléma,  akkor Böszörményi Zoltán regényének minden esélye megvan arra, hogy felkerüljön a német sikerlistákra.

Gudrun Brzoska: Böszörményi, Zoltán – „In den Furchen des Lichts“

 Im September kam Böszörményis „In den Furchen des Lichts“ heraus. Auch er führt die Gründe seiner Flucht aus einem kommunistischen Land an, hier Rumänien, in den frühen 80er Jahren und seine Ankunft in einem Zwischenlager des „Gelobten Westens“.

Varga Melinda: A vers belső létezés

A versolvasás közelebb visz minket önmagunkhoz, a vers maga a belső létezés, hiszen olyan mélyrétegeket mozgat meg bennünk, amelyekre legfeljebb a hozzá legközelebb álló művészet, a zene képes. Ezt a gondolatot bontja ki Böszörményi Zoltán Az irgalom ellipszise (Irodalmi Jelen Könyvek – Kalligram Kiadó, 2016) című, legújabb verseskötetének Nyitott szemmel című verse:  

MANDICS GYÖRGY: Az éj puha teste – Böszörményi Zoltán regényéről

 A kritikusok már a két világháború között Joyce kapcsán a regény haláláról cikkeztek, azzal érvelve, hogy a modern regény elérkezett önön lehetőségei szélső határához, nincs tovább. De ha ezzel szemben azt nézzük meg, hogy mennyi minden következett még azután, akkor azt is látjuk, hogy a modern regény megújítása egy olyan folyamat, amely távolról sem zárult le, s minden valamirevaló író újra nekifut a lehetetlennek, s megkísérli, hogy e képlékeny formát újra átszabja s a maga igényei számára alakítsa át.

Orbán János Dénes: A molekuláris költészet – avagy a magyar poéta esete a talján atomfizikussal

…Méghozzá ugyanvalóst különös esete – minden mikszáthi allúziót mellőzve, mint azt a legújabb könyv utáni legújabb – és nem irodalmi, pontosabban: nem fikciós – fejlemények is sejtetik…