Recenziók
Nach seinem großen Roman In Stücke zerrissen konnte der Leser Zoltán Böszörményis Roman In den Furchen des Lichts (Originaltitel: Regál) in einer Neuausgabe in die Hand nehmen. Nun aber hat sich der Attila József Preisträger sowie lorbeerkranzgekrönte Autor mit einer überarbeiteten Fassung seines Wanda ist ewig (Vanda örök) unter dem Titel Solange ich denken kann, dass ich existiere (Míg gondolom, hogy létezem) zurückgemeldet.
Az emberi holtpontok roppant figyelmes vizsgálatának könyve Böszörményi Zoltán Míg gondolom, hogy létezem című kisregénye. A szerző korábbi munkáiban is láttatta már – csalódott távolságtartással és empátiával egyszerre – az amerikai jóléti társadalom közelmúltját, bár igazából itt tér és idő jelentősége csekély, hisz minden, amit ebben a történetben látunk, ugyanúgy érvényes napjaink civilizált, fogyasztói miliőjére.
Amint már a borítón is olvashatjuk: „Repülőút a vélt szabadságba, csakhogy utána Tamás hontalan.” Az állampolgárságától és hazájától megfosztott ember sorsáról és kálváriájáról szól Böszörményi Zoltán magyar író regénye, miáltal kapcsolódik a Föld számos vidékét elborító menekültáradathoz. Másoké mellett figyelemmel kísérhetjük Tamás sorsát, azét az alakét, akit a szerző más regényeiben is életre keltett.
A hétköznapi tapasztalat azt mutatja, hogy a regény hőseivel ellentétben az ember természetétől fogva szomjazza az állandóságot. Ami maradandó, az biztonságos, a siker előfeltétele az időtállóság. Böszörményi Zoltán a Regálban egy olyan teret alkot meg, amelyben az olvasó – akárcsak a regény szereplői – találkozik az átmenetire berendezett lét tapasztalatával, a bőröndből öltözködés kényelmetlen rítusával.
Böszörményi Zoltán Darabokra tépve című regénye tudatos időzítéssel, 2020-ban jelent meg, a trianoni békediktátum 100. évfordulójára. A regény a nevezett sorsfordító történelmi mérföldkő apropóján egy Kanadában élő baráti-szerelmi társaság kapcsolatainak bemutatása mellett elvezeti az olvasót kanadai magyar szereplőihez, így a diaszpóra szemszögén keresztül kísérli meg értelmezi a mai magyarság helyét a világban.
Az „Én csak arra vágytam, hogy Anya velem legyen, örökké velem, ne veszítsem el soha” vagy „Nem kell nekem pénz. Ne dolgozzon. Nekem ő kell. Senki más, csak ő” mondatokban a probléma megoldása zavarba ejtően egyértelműnek tűnik, de a felnőttek világában sajnos közel sem ennyire egyszerű a kérdés.
Metaforák egymás után, sőt metaforában egy másik metafora. Mint egy Ossian vagy EDDA Művek rockzene szövege, csak több mint 350 oldalon, és nem zenésítve, de prózában. Nagyon örülök, hogy ilyen szórakoztató, ugyanakkor elgondolkodtató lett Böszörményi Zoltán Darabokra tépve című regénye, amely az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában jelent meg.
Dosztojevszkij regényeiben az emberek valamiféle belső kényszertől hajtva találkoznak, rengeteg teát isznak, és csak beszélnek, beszélnek önmagukról és az őket kínzó gondolatokról abban a fantasztikus és mesebeli városban, Szentpéterváron, amely az író szerint egy szép napon el fog tűnni a föld felszínéről.
Ritkán sikerül olyan telített, gazdagon árnyalt címet adni egy regénynek, amelyet Böszörményi Zoltán választott művének, a kortárs magyar regényirodalmat sok szempontból felforgató alkotásnak. A Darabokra tépve szókapcsolat annyi konnotációt hordoz, hogy a mű olvasójának még sokáig villannak be a jobbnál jobb képzettársítások bőven azután is, hogy a történet végére ért.
A szerző prózabeszédében a lélektani regények meghatározó attribútuma, az analitikus jellemábrázoló módszer különösen figyelemre méltó, ugyanakkor a szerteágazó írásmű a pszichológiai ismereteken túl a metafizika, az irodalomelmélet, a történetfilozófia és a társadalomelmélet tárgykörét is érinti.
Ingyenesen letölthető könyvek
Letölthető hangoskönyvek
Legfrissebb
Szemelvények, Próza
Szemelvények, Vers
Recenziók, Szemelvények
Események
Olvasóim írták
A regényekről
Drága Zoltán,
Többször is elolvastam regényedet, és csodáltam hogyan merülsz alá önmagadban és a világban. Megírtad életed és életünk regényét, csak az alvajárók nem tudnak vagy nincs elég bátorságúk azonosulni veled, és hihetetlenül nagy kultúráddal, hogy újra felfedezzék a szépségeket gyönyörű lírai részletekben, vagy vergődjenek a múltban és a jelenben ébren, felelősségük terhes tudatával megküzdve a végtelen idővel. Boldog vagyok, hogy találkoztam Veled.
Pongrácz Mária
Nagyszerű regény!
Legutóbb, mikor a Vaskaputól és Krassó-Szörényből jöttünk visszafelé októberben, a Jelen Házban kaptam meg Zoltán legújabb könyvét, a Míg gondolom, hogy létezemet.
Nagy érdeklődéssel olvastam végig, szó szerint végig, nemigen lehetett letenni.
Ezúttal is köszönöm Zoltánnak, illetve a Jelen Kiadónak, hogy ez a könyv megszületett. Mintha nyomtatott online történetet olvastam volna. Nagyszerű regény!
Barátsággal,
Gábor
Az El nem küldött levél Petőfi Sándornak című vershez
Kati Miklós
Nagyon szép vers, méltó kedvenc költőnkhöz, aki rövid/ ismert élete alatt annyi gyönyörű szerelmes és hazafias verset írt. Csak remélni lehet, hogy a csatatéren és nem idegen földön “ágyban, párnák közt” halt meg. Verseiben viszont örökké élni fog.
Az El nem küldött levél Petőfi Sándornak című vershez
Regina Galambos
Megható levél, méltó a nagy költő életéhez! Csak azt hiszem,már tudjuk bizonyosan nem került a távoli orosz bányába! Úgy halt meg,ahogy a szíve vágya volt,a csata fegyverei hangos forgatagában. Emléke mindörökké legyen áldott a magyarok között!🙏
A Lobbanás című vershez
Edit Siposné Tóth
A verset a természeti kép, vagy az ízzó vágy ihlette? Mindkettő csodás! Köszönöm.
A Lobbanás című versről
Katalin Rácz
Nagyon gyönyörű szép látvány és csodálatos gondolatok ! Köszönöm szépen!
A Regálról
Egy jó regény kimeríthetetlen értelmezési/olvasati lehetőséget kínál. A Regál ilyen regény. Lázár Kinga idézetei közül egy különösen elgondolkodtató. »Vajon én hogyan viselkednék a helyükben?« A kérdést Tamás, a főszereplő teszi fel. Igen, érdemes ilyen szempontból is közelíteni a szereplők bemutatásához, s önmagunknak is feltenni a kérdést: Vajon én hogyan viselkednék a helyükben?
A semmi bőre
Nagyon szépen, találóan, meglepően vagy éppen megtorpantóan bánik a szerző a szavakkal, a magyar nyelvvel és a kulturális, irodalmi műveltségünkkel – egyszerre. (Moly.hu)