Szemelvények

VALLANI

Haza akart menni, de lekéste az ötórai buszt. Vastag, sokdioptriás szemüvegét levette, rálehelt, s a nadrágjából kikandikáló ingének csücskével megtörölte. 

A TÉL

Három napja szinte megállás nélkül esett a hó. Az utakra vastag rétegben taposták rá az arra haladók.

RANDEVÚ

Esett az eső, amikor a New-Yorki la Guardián landolt. Torontóból érkezett üzleti tárgyalásra. Több mint két órát késett a gép. A biztonságiak gubancot találtak valamelyik utas poggyászában. Mire megkezdődött a véget nem érő cirkusz.

Idegenek?

Képekben gondolkozom. Szavak helyett ezek tornyosulnak. A történelmi Magyarországot látom. Az első változatban a mostani ország határait szögesdrótok védik. Tankkal, páncélozott járművel lépjük át a magyar irodalom védett területeit. Az Andrássy úton valaki azonnal felkiált: „Nézzétek, bejöttek az idegenek!”

GYANÚ

A reptéren az angol légitársaság ügyintéző bürokratájával néztem farkasszemet. Rendre utasító, parancsoló pillantását úgy ragasztotta rám, mintha vele született joga lenne, hogy megfeddjen, lealacsonyítson. Vagy csak egyszerűen uralkodni akart felettem.

FINTOR

Sirályok sikoltoznak. A délutáni autóforgalom zajába keveredik a hangjuk.

Egyediség

Ma semmi sem hat meg úgy, ahogyan egyszer már meghatott. A mai látvány, ha emlékhez fűződik, érzelmet gerjeszt, megdöbbent, de ugyanakkor képzettársításokra is késztet.

Magyarország valamelyik határállomásán

Mint akinek nincs neve, sem státusza, sem előkelő foglalkozása, a hovában hovatartozása, közömbös szemekkel vizsgálnak meg Magyarország valamelyik határállomásán.

Aranyvillamos – második szakasz

mesélj az óceánról a felhőkarcolókról / találj ki valami / izgalmas szöveget / mindent tudni szeretnék az Újvilágról / kérlelte a kapitányt / a gyerek

Aranyvillamos

uram /ne vedd kezedbe bűneimet / ne adj megnyugvást / kékbe öltözött gondolataimnak