Szemelvények

Meleg este, telihold; Két miatyánk; A vak, aki látta a halált – novellák

Meleg este, telihold; Két miatyánk; A vak, aki látta a halált

Az öregasszony sietve érkezett a paplakhoz. Bement a beteghez. Elmondta kétszer a Miatyánkot. Végezetül lehajolt a füléhez s belesúgta: ha segít, jó, ha nem segít, az is jó. A padre szeme felpattant az ismerős szavakra, véget nem érő kacagásban tört ki. Felszakadt torkában a tályog.  
Lénárd-novellák

Lénárd-novellák

A rövid történeteknek – párperceseknek – a színtere ezúttal a brazíliai őserdők peremvidéke, ihletőjük Lénárd Sándor ott született önéletrajzi műve, a Völgy a világ végén.  Az alábbiakban két novella olvasható.   

Regál – részlet

Úgy teszek, mintha észre sem venném a két előreálló szuvas fogát.  Arcomhoz hajol. Érzem áporodott, fokhagymaszagú leheletét.  Szúrós tekintetét a szemembe fúrja, mint aki ki akarja égetni világát. Nem mozdulok. Tűröm, hogy szavaival korbácsoljon, a szívembe röpítse gyűlöletének nyilait. Megbénítsa akaratomat, elszívja maradék bátorságomat, a félelem lavináját zúdítsa rám. Igen, most már biztos vagyok benne, hogy ezt akarja. 
Majorana

Majorana helyzetjelentése a tökéletes boldogságról

A testemből vétetett teher vagy, / űrben száguldó fémes kacagás, / rügy a halhatatlanság színpadán.

A TEMETÉS

− Apát nem is ismertem. Csak te mondtad, hogy szeressem, mert az apám. Aki szeret, az törődik veled, játszik, elvisz a sportpályára, vasárnap pedig futballmérkőzésre. Viktort is elviszi az apja, pedig nem is laknak együtt. Hallod, mit mondok?

MAJORANA: ARS PRAGMATICA

Kétségbeesés? Micsoda éj! Simuljanak ki ráncaink, Jöjjön kábulat, tömény kéj, Nézzünk túl a kor átkain.
Csontok

Csontok

Az ünnepség után az igazgató irodájába invitálta három mérnökét. Mindegyikük arcáról sugárzott a derű.

Az ébenszemű

Negyvenöt év alatt életének különböző szakaszaiban felbukkant emlékezetében a lány képe. A bentlakásban ismerte meg egy hideg reggel. Futott, hogy kinyittassa a bejárati rácsos ajtót az őrrel, de sehol sem találta.

HÓESÉS

Volt valami vad, ellenszenves, képzeletzavaró az egész nap tartó hóesésben. Hideg szél kísérte a hópelyheket, messze fújta őket egymástól, lélek lélekkel ne találkozzon. Örömöt űző érzés ült a felhőkön.

MÁRAI

Négy évszak című kötetében aforisztikus, szabadvers töltetű és energiájú szövegeiben Márai Sándor Kuprinról, az orosz írónagyságról így fogalmaz: