Tárca
Igen! Igen! Igen!
Valami sikerült, valami történt a tizenkettedik órában. Hihetetlen, de igaz! Három aranyérem, egy ezüst, egy bronz.
Naponta kétszer is meglátogatom a Nemzeti sport honlapját, s minden alkalommal abban reménykedem, hogy végre megtörtént a csoda, a magyar olimpiai csapat aranyat nyert. Pedig tizennégy napja nem olvasok másról, mint arról, hogy miért nem sikerült a pontszerzés a magyar olimpikonoknak.
”Az öttusázóinkat nem szerették a kínai lovak” – olvasom az egyik híradásban, a másikban: „Ennél rosszabbul nem is alakulhatott volna. A női kézilabda-válogatott kikapott az elődöntőben Oroszországtól, a női vízilabdázók – megkérdőjelezhető játékvezetői ténykedéssel – háromgólos vezetésről nem tudták megnyerni az Ausztrália elleni bronzmérkőzést, a mindent eldöntő ötméteres párbajból pedig vesztesen kerültek ki. A férfi öttusázók minden idők leggyengébb magyar olimpiai szereplését produkálták – nagyrészt a vendéglátók makrancos lovai miatt.”
Nézem az olimpiai játékokról szóló beszámolókat, rövid tudósításokat. Valamiért nincs türelmem odafigyelni, átélni, végig izgulni az előfutamokat, a párharcot, a gyepen, vízen, vagy éppen a vízben úszó, labdát pörgető, fejest ugró versenyzők hadát, a kalapácsot repítők, a tornászok megannyi szeren történő versengését. Bár behunyom szemem, mégis azon kapom magam, hogy érdekel, ami a versengés pattanásig feszült hangulatában történik, nem a közömbösség uralkodik el felettem, hanem magam is átveszem a küzdelem szította láz és izgalom forróságát, a mindenségben megfürdő, a mindenséggel versenyzők célirányos, a mindenséget legyőzni óhajtók akaratát.
Felvetődött bennem, hogy egyes dolgot, jelenséget, elméletet teljesen felesleges bebizonyítani, már csak abból az egyszerű – szillogizmussal is igazolható oknál fogva –, miszerint nem kell, és nem is lehet mindent alátámasztani.
Akkor minden az itt és most körül forgott, amit alig húszévesen keserűen ízlelgettem. Nem voltak ideáim a heideggeri tételekről. Számomra, a tánc és a mozgás, a ritmus szimmetriáiba szerelmesedettnek, az irodalom messzi bűvöletnek tűnt.
Illúziótlan, illat nélküli és színtelen volt a pillanat, amikor regényem utolsó mondata után leütöttem a pontot. Hittem, reméltem, ha befejezem, legalább hiányérzetem lesz, vagy valami ilyesmi.
Nem tudom, mi késztette Blaskó Pétert, hogy visszautasítsa a Kossuth-díjat. Forradalmat akart-e? Az értelmiségiek forradalmát?
Ám lehet-e forradalmár az, aki szélsőséges?
Azaz szélsőséges-e minden forradalmár?
Zsuzsa, bár dundi volt és sehogy sem illett a balettosztályba, három éven keresztül mégis velünk tanult. Titokban szerettem Zsuzsát, de ezt ő soha nem tudta meg.
– Tudod, mi a baj veletek, fiam – mondta egyik látogatásom alkalmakor Kányádi Sándor –, ti nem olvassátok egymás dolgait. Egyszerűen türelmetlenek vagytok egymással szemben, vagy egyáltalán nem érdekel, amit a másik alkot.
Hogy örvendtem-e az ohaiói, texasi, Rhode-Island-i győzelmednek? Végtelenül! Tiszta szívemből. Neked drukkoltam végig, kedves Hillary.
Legfrissebb
Szemelvények, Próza
Szemelvények, Vers
Hangos könyvtár
Szemelvények, Vers
Recenziók
Kötetek
Hangos könyvtár
Szemelvények, Vers
Olvasóim írták
Nagyszerű regény!
Legutóbb, mikor a Vaskaputól és Krassó-Szörényből jöttünk visszafelé októberben, a Jelen Házban kaptam meg Zoltán legújabb könyvét, a Míg gondolom, hogy létezemet.
Nagy érdeklődéssel olvastam végig, szó szerint végig, nemigen lehetett letenni.
Ezúttal is köszönöm Zoltánnak, illetve a Jelen Kiadónak, hogy ez a könyv megszületett. Mintha nyomtatott online történetet olvastam volna. Nagyszerű regény!
Barátsággal,
Gábor
Az El nem küldött levél Petőfi Sándornak című vershez
Kati Miklós
Nagyon szép vers, méltó kedvenc költőnkhöz, aki rövid/ ismert élete alatt annyi gyönyörű szerelmes és hazafias verset írt. Csak remélni lehet, hogy a csatatéren és nem idegen földön “ágyban, párnák közt” halt meg. Verseiben viszont örökké élni fog.
Az El nem küldött levél Petőfi Sándornak című vershez
Regina Galambos
Megható levél, méltó a nagy költő életéhez! Csak azt hiszem,már tudjuk bizonyosan nem került a távoli orosz bányába! Úgy halt meg,ahogy a szíve vágya volt,a csata fegyverei hangos forgatagában. Emléke mindörökké legyen áldott a magyarok között!🙏
A Lobbanás című vershez
Edit Siposné Tóth
A verset a természeti kép, vagy az ízzó vágy ihlette? Mindkettő csodás! Köszönöm.
A Lobbanás című versről
Katalin Rácz
Nagyon gyönyörű szép látvány és csodálatos gondolatok ! Köszönöm szépen!
A Regálról
Egy jó regény kimeríthetetlen értelmezési/olvasati lehetőséget kínál. A Regál ilyen regény. Lázár Kinga idézetei közül egy különösen elgondolkodtató. »Vajon én hogyan viselkednék a helyükben?« A kérdést Tamás, a főszereplő teszi fel. Igen, érdemes ilyen szempontból is közelíteni a szereplők bemutatásához, s önmagunknak is feltenni a kérdést: Vajon én hogyan viselkednék a helyükben?
A semmi bőre
Nagyon szépen, találóan, meglepően vagy éppen megtorpantóan bánik a szerző a szavakkal, a magyar nyelvvel és a kulturális, irodalmi műveltségünkkel – egyszerre. (Moly.hu)